A vállalt feladatok teljesítői

2022-ben a díjazottak: dr. Jánó Mihály muzeológus, művészettörténész, kritikus, szakíró (laudációt mondott Deák Ferenc magyartanár), Kakucs Béla Szilveszter ferencrendi szerzetes, esztelneki plébános (laudáció: Fórika Balázs kántor), Sárosi Csaba grafikus, tanár (méltatta: Dobolyi Annamária művészettörténész), Szőcs Piroska tanár, az Együtt a Rák Ellen a Jövőért Egyesület volt elnöke (laudációt mondott Kádár Matild tanítónő), Veres László testnevelő tanár, edző (méltatta: Bejan András igazgató), Ábri Béla zenetanár (laudáció: Rancz-Gyárfás Elemér igazgató).

– Minden évben díjazzuk közösségünk azon tagjait, akik az elmúlt években önzetlenül, becsülettel, alázattal tettek Kézdiszékért, annak polgáraiért. Olyan személyekre hívjuk fel a figyelmet, akik nem vártak, várnak anyagi jutalmat, ott vannak, ahol segíteni lehet és kell, akiknek becsülettel végzett munkáját természetesnek vesszük, hiszen ez jellemző ránk. Dicséretet, tekintélyt érdemelnek mindannyiunk részéről, hiszen méltó, hogy tisztesség adassék a közért tevékenykedőknek – vezette fel az eseményt az est háziasszonyának szerepében Józsa Irén nyugalmazott tanárnő. – A döntéshozatalkor szem előtt tartjuk, és tartottuk eddig is az általunk megfogalmazott tevékenységi köröket, hiszen számunkra fontos, hogy támogassuk a helyi mesterségeket, közösséget építsünk, megismertessük természeti környezetünket, történelmünket értékelve indítsuk a jövőnket, őrizzük hagyományainkat, népszerűsítsük térségünket, tiszta és egészséges környezetben egészségesen éljünk, térségünket vállalkozásaink által fejlesszük, építsük a települések közötti kapcsolatokat, és tegyünk azért, hogy utódaink itthon érvényesülhessenek – zárta a felvezetőt.

A laudációk révén (amelyeket terjedelmi okokból nem idézhetünk) jobban megismerhettük a díjazottak életútját, motivációját, a kétórás ünnepség tartogatott megható és vidám pillanatokat egyaránt, köszönőbeszédében volt, aki könnyeivel küszködött, más a parázsló humorát csillogtatta meg. És hogy mi a közös a hat díjazottban, akik olyannyira eltérő pályákon, területeken tevékenykednek, azon felül, hogy vidékünk sokat köszönhet nekik? Ez is felszólalásaik során kristályosodott ki: úgy érzik, nem tettek semmi mást, mint amit tenniük kellett. Ez a hozzáállás, ez a munkamorál vezette őket eredményekhez, nem kényszerből, hanem szívvel-lélekkel cselekedtek. Ugyanakkor kivétel nélkül mindannyian hangsúlyozták segítőik, támogatóik, családjuk óriási szerepét, akikkel osztoznak mindazon, amit sikerült elérniük, felmutatniuk.

Érkezéskor a nagyszámú közönséget azok a fotók fogadták kivetítőn, amelyek a civil tömörülés elmúlt öt évének rendezvényeit, szerteágazó, számos területre kiterjedő tevékenységeit villantották fel. Sokan saját magukat is felfedezhették a felvételeken, ami rögtön meg is adta az estnek az „összetartozunk” alaphangot. A beszédek között a LauDo együttes dalai, közismert dallamok pezsdítették fel a hangulatot, az esztelneki templomi kórus színvonalas fellépése emelte az est nívóját, végül Ábri Béla és zenekara meglepetés-örömzenélése zárta parádés hangulatban a rendezvényt.