A templom az otthonunk

Románia egyetlen olyan magyar műemléke, az 1999 óta az UNESCO-világ­örökség részét képező székelyderzsi unitárius vártemplom felújítási munkálatairól hallhattak előadást a legutóbbi Tortoma Önképzőkör résztvevői.

 A világörökség-listán 1052 név szerepel, ezek közül egyik a székelyderzsi unitárius vártemplom, így ennek felújítása nem volt egyszerű feladat, ugyanis különös odafigyelést és szakszerű beavatkozást igényelt. A közel tíz évig tartó munkálatokról a vártemplom lelkésze, a közösséget tizenkét éve szolgáló Demeter Sándor Loránd számolt be az érdeklődőknek.

Az 1419-ben készült, Szent László-freskóiról, szalonna- és gabonatárolásáról híres templom felújításának félve fogtak neki, hiszen a tapasztalat szerint nem mindig megy zökkenőmentesen egy hasonló kaliberű épület teljes renoválása. Ennek ellenére rengeteg kutatás, dokumentáció, tervezés és előzetes egyeztetés után elkezdődtek a munkálatok, amelynek szakaszosan, nagy-nagy kitartással idén sikerült a végére járni.

A lelkész elmondása szerint annyira közel áll hozzá és a családjához a templom, hogy kislányuk is úgy tekint rá, mintha lakásuk egyik szobája lenne.

– Csodákkal vagyunk körülvéve, de gyakran elillanunk mellettük. Nem vesszük észre, nem lep meg bennünket, pedig kitölti a szemünket, szembejön velünk. Számomra ez a templom egy csoda. Én így élem meg lelkészségem minden napját – fogalmazott.

A hosszú munka meghozta gyümölcsét, amely elmondása szerint négy pilléren állt: áldás, fegyelem, csapat és család. Úgy véli, ezek nélkül nem sikerülhetett volna.

Demeter Sándor Loránd kitartása példaértékű lehet bármely más hasonló helyzetben levő személynek vagy akár egyesületnek, hiszen bebizonyította, hogy rengeteg munkával és akarattal a szinte lehetetlen is sikerülhet. A templomot ajánljuk látogatásra mindazoknak, akik kíváncsiak a történetére, a munkálatok részleteire, mert örökségünk szerves részét képezi. Ahogyan azt az UNESCO is meghatározza: „Örökségünk mindaz, amit a múltból hagytak ránk, amivel ma együtt élünk, és amit to­vább­adunk az utánunk jövő nemzedéknek. Kulturális és természeti örökségünk is inspirált és pótolhatatlan forrása az életünknek.” Éljünk tehát ekképpen, és próbáljunk ennek függvényében odafigyelni a körülöttünk lévő csodákra.

A találkozó keretében Magyari Hunor székelyudvarhelyi fotós bemutatta az Ahogy az egy Isten látja – 42 erdélyi unitárius templom című, László László és Gyöngyössy János szerzőtársaival 2016-ban megjelentetett kötetét.