A székelység önrendelkezés közben

A kutatók olyan alapos és kiterjedt gyűjtést folytattak, hogy a kiadványban napról napra, helységről helységre követhetők a sorsfordító két év eseményei, s annyi bennük a személynév és olyan sokoldalúak az adatok, hogy sokan akár családtagjaikat, felmenőiket vagy azok közeli ismerőseit is meglelhetik a legváltozatosabb lelőhelyekről származó iratokban. A hivatalos levéltárakban őrzött okmányok mellett levelek, beszámolók, magán feljegyzések, memoárok, vallomások stb. is nagy számban sorakoznak a kronologikus sorrendbe rendezett tételek között, s külön öröme az olvasónak, ha egyazon fejleményről több megvilágításban is értesül a más-más beállítottságú irathagyományozók által. Az okmányok stb. bősége folytán a felgyorsult történelemre közvetlen rálátás nyílik, s benne a sodródó mindennapjaira is a históriai időknek, nemegyszer első kézből származó értesülések hitelével.

A kötet mai és mindenkori aktualitását a forradalmian új jogszemlélet és a feltörő nemzeti szabadságvágy adja, s a mai nemzedékeknek példát éppen az új intézmények kiépítésének, a nemzeti véderő és polgári berendezkedés megszervezésének leírása szolgáltatja. Ne feledjük, népünk akkor pár hét alatt új államgépezetet állított talpra, új közigazgatást és törvényeket vezetett be, érett intézményalkotóként lépett színpadra, s hősi harcban védte azt, amíg védhette az európai reakció és a nagyhatalmi önkénnyel szemben. Örök példája marad a társadalomépítésnek, ami akkor történt, a népi-nemzeti önrendelkezésben máig ható érvénnyel. Különösen, hogy Háromszéken és a tágabb régióban az ezredvégen újrakezdett polgárosodás máig sok kívánnivalót hagy maga után.

A dokumentum minden másnál súlyosabb bizonyíték, történelmi levegő árad belőle, legyen szabad ezt pár kiragadott mondattal szemléltetni:

„Ütött az óra, midőn a magyar földmívelő néphez, szeretett polgártársainkhoz a meggyőződés szavait őszintén, bátran és szabadon intézhetjük, anélkül, hogy annak a gondolathóhér, a lincs ura törvénybeli pallosával ellenálljon (röpirat 1848 márciusából).

„Kérettessék meg Őfelsége, hogy mielőtt a mostani katonáskodási rendszer változnék… a katonáskodó székelyeknek napibért és kenyeret, lovaiknak élést” adjanak (az alsócsernátoni „igen népes gyűlés” egyik követelése a „nemzeti őrsereg felállítása mellett” '48. április 2-áról).

„Brassóban ezer fő nemzeti katonaság alakult… nemcsak szászok, hanem oláhok is vagynak, sőt boér tisztek is, az oláhság nagy engedményekkel van ott megkínálva (erdőfülei jelentés 48. április 20-ról).

„Barátos, '48. május 20. Hétfalu követeket küldött Háromszék Főkirálybírójához Brassótól elszakadását s az unió pártolását nyilvánítandó. Tegnap egy hétfalusi polgártársunk levágatta hosszú haját e szókkal: nem visel többé hosszú hajat, mert ő már magyar… rendőrség nevezet alatt alakuland… Uzonban létesült is egy század…” Gr. Mikó Imre értesíti '48 okt. 2-án Berde Mózest, hogy háromszéki kormánybiztossá nevezték ki „a vészterhes időkre” való tekintettel, az 5000 fegyverből 1000-et küldenek számára hamarosan.

Hatolykai bizottmányi gyűlés '48. december 4-én: „Felolvastatott azon rendelet, miszerént a falunak repartitio szerént négy önkéntes katonát fel kell ruházni egy-egy zekével, egy-egy pár csizmával, egy-egy harisnyával és két-két pár fejérneművel… s küldjön a falu egy vágómarhát.”

Az erdővidéki táborparancsnok napiparancsa, kelt '48 dec. 22-én Nagyajtán: elrendeli a népfelkelést, mert „Hídvégről és Ürmösről az ellenséget ki kell űzni… Horváth Ignác százados úr holnap, mihelyt a nép Miklósvárán összegyűl, az önkéntesekkel és két ágyúval az ellenséget Ürmösről kiűzi.” Ha az ellenség Apáca fele vonul, Benkő Dénes főhadnagy csapatával hátba támadja.

Bíró Sándor rétyi református pap Kossuthhoz: ha a „háromszéki papsága a tűzlelkű néppel megindul… két hét alatt százezer székely polgár rohan a kigondolhatatlan gyorsasággal machináló reakció megrendítésével Magyarhon védelmére… s nemcsak megvédi „hanem egy hét alatt Zágrábban ebédel, s ha kell, Bécsben vacsorázik”, csak kérjék fel a mozgósításra a papságot.

Nagy Mózes Udvarhelyszék kormánybiztosához: „Mérnök Berri Károly azon nemzeti kívánságot terjesztvén elő, hogy Udvarhelyszéken is a salétromtermeltetés felállítandó”, ezért két hozzáértő személyt kér ('49. márc. 18.).

Megtalálhatóak a gyűjteményben Gábor Áron tüzérparancsnok levelei, folyamodványai, több orosz, osztrák, szász, sőt moldvai román okmány is, az utolsó tétel pedig Tuzson János zászlóaljparancsnok 1903-as visszaemlékezését tartalmazza többek között az „első ágyú” öntésére vonatkozólag.