A székelyirtás és következményei

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Bedő Zoltán

2019. január 07., 00:172019. január 07., 00:17

Az 1764-es esztendő hetedik napja vérrel íródott be a magyarság kemény magját alkotó, és ezért a védőbástya szerepét betöltő székelység történelmébe. Hajnalban ugyanis a császári haderő négy gyalogos százada, százötven vértese, valamint harminc huszárja alattomosan rátámadt Madéfalva lakosságára, illetve az ott tartózkodó csíki és háromszéki székelyekre. Az ágyúlövésekkel és gyújtogatással kezdődő, sortüzekkel folytatódó és kaszabolással végződő mészárlásnak a harcképes férfiakon kívül ártatlan gyermekek, nők, valamint idősek is áldozatul estek. A halottak pontos számát a mai napig nem ismerjük, egyes források 200–250-re, míg mások 500 körülire teszik.

Az utókor által székelyirtásnak nevezett vérfürdőnek máig ható következményei voltak, mert végett vetett a hadköteleseket idegen hatalom szolgálatába kényszerítő császár- és királynői rendelet elleni küzdelemnek. Ugyanakkor ezreket kényszerített szülőföldjük elhagyására és moldvai letelepedésre. A legtragikusabb azonban, hogy a hóhérok felelősségre vonásának elmaradása precedenst teremtett a hasonló gaztettek elkövetéséhez.

Így a Habsburg szolgálatba szegődött népvezérek által ellenünk felbújtatott és megvadított mócok több rendben is (1784, 1848, 1849) megtizedelték a környékbeli magyarságot. De ez ösztönözte a magukat Maniu-gárdának nevező martalócokat is az 1945-ös székelyföldi gyilkosságok elkövetésére. Továbbá az 1990-ben Marosvásárhelyen bekövetkezett magyarellenes erőszakcselekmények szálai is erre vezethetők vissza. És amint a román nyelvű médiából évek óta fröcsögő gyűlöletbeszéd, vagy az igazságtalanul elítélt és bebörtönzött kézdivásárhelyi ifjak, Beke István és Szőcs Zoltán esete bizonyítja, az 1764. január 7-én elindított leszámolási folyamat még nem ért véget.

Éppen ezért ki kell mondani végre, hogy a madéfalvi népirtást az akkori vezetőink bűnös magatartása, vagyis átállása, illetve gyávasága okozta, hiszen ezzel meghiúsították a székelyek szervezett, egységes és összehangolt fellépését az elnyomó hatalommal szemben.