A székelyek magyar eredetéről

Kordé Zoltánnal szemben, aki csatlakozott katonai segédnépből származtatja a székelyeket, Benkő Elek régész a másik megoldási kísérlet híve.

B. Kovács András

2017. április 27., 00:072017. április 27., 00:07

Kordé Zoltánnal szemben, aki csatlakozott katonai segédnépből származtatja a székelyeket, Benkő Elek régész a másik megoldási kísérlet híve. Szerinte döntő érvek szólnak amellett, hogy népünknek nem kellett elmagyarosodnia, mert mindig is az volt, és népneve tulajdonképpen azt a katonai feladatot jelöli, melynek jegyében toborozták, kiemelték és sajátos státussal ruházták fel. Ennek megszilárdításában szerepet játszott lakhelyének távoli fekvése a magyarság zömétől, melyet sajátos szerepköre szabott meg.

Benkő persze nem tagadja, hogy a magyar törzsek korai története ne lenne teljességgel ismeretlen, ő is csak a köd valamelyes oszlásának koráig tud visszamenni. Nem hisz abban, hogy a népnév eredete magának a közösségnek az etnikai eredetére nézve döntő lenne. (A tót név a teutonból ered, de a szlovákoknak semmi közük a germánokhoz.) Az ökörsütés intézménye sem bizonyít török eredetet, a székelyek ugyanis korábban lóval adóztak a királynak beiktatás stb. alkalmával.

Benkő a régészeti leletanyagban semmi nyomát nem látja annak, hogy az Árpád-korban bármi is a székelyek keleti, nem magyar eredetére vallana, míg a jászok és kunok tárgyi leletanyaga jól elkülöníthető a magyarokétól. Az ősök földi maradványait is elemezték a régészek. „Az Árpád-korból származó székelyföldi embertani anyag (…) egyértelműen cáfolja a közvetlen török eredetet, azonban valami errefelé mutató népi érintkezés lehetőségét több évszázaddal korábbi időkből nem zárja ki.”

A mai bizonytalanságot nyilván a kutatások folytatása, a gyarapodó emlékanyag stb. oldhatja fel. A székelység „a középkor óta csak nyelvjárási eltéréseket mutat, más idegen nyelvtől érdemben nem befolyásolt magyar nyelven beszélt, magyar helyneveket hagyott hátra, és magyar nyelvét megőrizte Erdély távoli vidékein is, ahol a nyelvi és régészeti kutatások egyébként számottevő szláv alaplakosságot mutattak ki” – szögezi le Benkő. Különben azt a felfogást sem tartja teljesen hiteltelennek, hogy népünk esetleg a későavar-kori (hatszázas évek vége) betelepedettekkel rokonságban áll, s hogy azok a kettős honfoglalás elméletének megfelelően magyarul beszéltek volna.