A székely és magyar kultúráról

Demeter Zoltán művelődésszervező Benkő Leventét, a Művelődés közművelődési havilap főszerkesztőjét, történészt, Egyed Emese egyetemi tanárt, költőt, Lövétei Lázár László költőt, szerkesztőt, valamint Zsidó Ferenc írót, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjét köszöntötte meghívottként a városi művelődési ház Bodosi Dániel-termében, szép számú közönség, mondhatni telt ház előtt. Elöljáróban megfogalmazta, hogy a 2000-ben Fókusz Klub néven a baróti művelődési háznál elindult, aztán Erdővidék Múzeumánál Tortoma Önképző Kör néven tovább szervezett előadások immár az 512. esténél tartanak, az új évadot egy kicsit újragondolva, újragombolva indították útnak; úgy tűnik, sikeresen és a közönségnek is kedvére valóan.

A találkozó során a két főszerkesztő bemutatta az általuk igazgatott Művelődés, illetve Székelyföld folyóiratokat, szó esett irodalomról, kultúráról, arról, hogy van-e külön székely irodalom, illetve kultúra. Verseket is hallhatott a közönség baróti diákok előadásában, ugyanakkor ismertetésre került a Székely Könyvtár-sorozat, melynek utolsó, századik kötetét Egyed Emese (a bodosi születésű Egyed Ákos történész lánya) jegyezte.

A kultúra az a szellemi tartalom, amihez fogható más nincsen. Kultúra nincsen találkozók nélkül, a kultúránk életünk minőségét is jelzi – fogalmazták meg a meghívottak, fontosnak tartva annak közvetítését is mások fele. Benkő Levente például azt mondta, nekünk, erdélyi magyaroknak legalább két kultúrához van közünk, feladatunk viszont, hogy kultúránk által esélyt adjunk másoknak is arra, hogy minket jobban megismerjenek. Lázár László úgy vélte, a kultúra épp olyan fontos szegmense életünknek, mint bármi más, majd a napjainkban még mindig divatos székely–magyar ellentétről azt állapították meg, hogy a székely és magyar kultúra egy és ugyanaz, bár az erdélyi társadalomnak, így a kultúrának is van egy mássága – ez azonban nem ok arra, hogy a magyar kultúrától elkülönítsük. Benkő megjegyezte, éppen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óta egyértelmű és végérvényes, hogy a székely a magyar nemzet része, amint arra Egyed Ákos is rámutatott műveiben.

Ezt nyomatékosítja az a tény is, hogy a Székelyföld folyóirat olvasóinak harmada magyarországi. Mint Zsidó Ferenc elmondta, Egyed Emese pedig kiemelte: manapság, amikor a világ már annyira nyitott, amikor itt vagy Magyarországon élő családjaink ugyanúgy összetartoznak, már nem beszélhetünk nagy különbségekről, még ha olykor egy-egy magyarországi emberben fel is vetődik a kérdés, hogy vajon fogják-e érteni azt, amit a székelyek írnak vagy mondanak.

A két folyóirat és a könyvsorozat bemutatása után a meghívottak összegzésképpen kidomborították: manapság a megjelent irodalmi művekre kevesen reagálnak, nem „kommentelik” úgy őket az emberek, mint egyéb eseményeket, ami azt jelenti, hogy „nagy szabadságunkban” el is vesztünk valahol, a személyes találkozás viszont segíthet: ez a legjobb marketingje az irodalomnak és a kultúrának. Ezt bizonyította a baróti találkozás is, melyen a meghívottak azt üzenték végül olvasóiknak: „Ne csüggedjenek, ne engedjék el egymás kezét, legyen hitük bármiben, amit csinálnak!”