A szabóságra tette fel az életét

Az 51 éves Szabó Vilmossal a szentgyörgyi városnapok alkalmával találkoztunk: a Hargita megyei Felsőboldogfalváról érkezett magyaros kabátjaival, de nemcsak azokkal kápráztatta el a vásárban kíváncsiskodókat. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy az általa űzött szakmából meg lehet-e élni, érdeklődnek-e a fiatalok a szabóság eme műfaja iránt.

Szabó Vilmos férfiszabóságot tanult, lassan 32 éve űzi ezt a szakmát: kisipari szövetkezetben munkálkodott 25 évet, aztán úgy határozott, magánvállalkozóként próbálkozik.

– Nagyon meg kell fontolni – még akkor is, ha a gyárakban az anyagi fele nem a legkecsegtetőbb –, hogy saját vállalkozásba kezdjünk-e, hiszen az ember lába alól hamar kicsúszhat a talaj: itt a bürokrácián kívül az anyagbeszerzésre is gondolok, hiszen a minőségi anyag felkutatása, megvásárlása rengeteg időt felemészt – magyarázta Szabó.

Zsinóros, sujtásos ruhaalkotásai a hagyományosat és a modernt ötvözik, ahogy fogalmazott „csak annyira modernek, hogy viselhetőek legyenek”. Magyarán nem csupán dísztárgyként használhatók, hanem kényelmesek, a korszerű szabásvonalaknak köszönhetően pedig elegánsak is.

– A hatéves gyerektől a 85 éves bácsiig mindenkinek előállítok ruhaneműt, főleg székelyruhát, hiszen azt ünnepkor szívesen magukra öltik mifelénk az emberek. Egy harisnyához, mellényhez körülbelül 8 óra, az inghez pedig 4 óra szükséges a kivitelezésére. A munkámból próbálunk megélni a családommal, de ebből meggazdagodni sosem fogunk. A szakma szeretete motivál: a varrógép mellett jól érzem magam, mintha egy másik világba kalandoznék – áradozott Szabó Vilmos.

Faggatózásunkra kiderült, a vásárokon – így a városnapok alatti forgatagban is – nagyon kevés portékát adnak el, örülnek, ha „nullába jönnek ki”, ám megéri, hogy kiálljanak a sátrak alá, hiszen ilyenkor fogy a névjegykártya, utólag pedig rendelések futhatnak be.

– Olyan is előfordult már, hogy egy vásárló a találkozásunktól számított öt évre rá keresett meg rendeléssel. A vásár egy jó reklámfelület – bizonygatta a szabó.

Két gyereke van, egy 27 éves fia és egy 20 éves lánya, ám a családapa próbálkozásai ellenére is mindketten más szakmát választottak. Interjúalanyunk elmondta, tapasztalatai, meglátása szerint a fiatalokat manapság nagyon vonzza külföld: saját fia is külföldre távozott az egyetem után.

– Harminckét év alatt egyetlen fiatal sem keresett fel szakmabeli kérdésekkel, senki nem akart inasom lenni. Jómagam csinálom, amíg bírom, és csak sajnálni tudom, hogy senkinek, még a saját gyermekeimnek sem sikerül továbbadni három évtizedes tapasztalatomat – összegezett.