A sport geopolitikája

Ismerős lehet a vicc, amikor a kisfiú az édesapjával sétál, és a közelben futóversenyt látnak. A gyerek megkérdezi, hogy miért szaladnak. Azért, hogy egyikük győzzön, mondja az apa, és azt hiszi, ennyivel megúszta. Csakhogy a gyermek visszakérdez: apu, akkor miért futnak a többiek? Ha a gyermekszáj átcsapna filozófiába, azt mondhatnánk, a többiek is pontosan azért futnak, hogy egyikük győzhessen.

A sportviadalok, világversenyek több mint egy évszázados története ezrével, tízezrével hoz olyan példákat, amikor a gyengébbekre voltaképpen csak azért volt szükség, hogy a jobbak győzhessenek s győzelmüknek legitimitása legyen. No, és azért is, hogy a „coubertini eszme” (a részvétel a fontos) még sokáig fennmaradjon. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és számos nemzetközi szakszövetség a sport geopolitikájával tartja életben ezt az eszmét, akár lélegeztetőgépen is! Láthattunk már olyan úszóviadalt, ahol a helyszíni mentőszolgálat emberei már-már beugrottak volna a medencébe, hogy a nagyon lemaradt versenyzőt kiemeljék, ám szerencsére még idejében kiderült, egészségileg nagyon jól van, csak éppen ennyi az úszóteljesítménye. Volt példa hasonlóra kajak-kenuban, sífutásban stb. Láthattuk egyik olimpián azt is, amikor az „egzotikus” sportoló valahogy bemutatta gyakorlatát a lólengésben, de fennakadt, a nyeregből leugrani már nem maradt ereje. Eközben a szer magyar aranyesélyese otthonról nézte az olimpiát, mert nem sikerült európai részvételi kvótát szereznie ... stb., stb., stb., mindez a sport geopolitikájának fonáksága, vagyis az a szempont, hogy minden kontinens képviseltetve legyen, erőegyensúlytól függetlenül.  

A napokban zajló, december 19-én befejeződő női kézilabda-világbajnokság némelyik mérkőzését nézve, talán még Pierre de Coubertin báró is megfontolná, újrafogalmazná a szállóigét. A vb-címvédő Hollandia szűk egy hét alatt két „geopolitikai” csapat ellen is rekordot döntött a legtöbb vb-gól tekintetében. Előbb 58–17 Üzbegisztánnal, majd 61–15 Kazahsztánnal, közben még egy 55–15 Puerto Ricóval is. A világcsúcstartó a magyar női válogatott volt, amely 2005-ös vébén 57–9-re győzte le Ausztráliát. A dobott gólok számát két alkalommal túlhaladta Hollandia, a legkevesebb kapott gól rekordja már a Norvégiáé (43–7 Puerto Ricóval), az előny nagysága (+48) viszont még magyar csúcs. Kézilabdában 15–55-re, 17–58-ra, 15–61-re kikapni annyit jelent, hogy a vesztes csapat valójában a támadóidejét sem használta ki teljesen...