A sport az élete, a munkája a hobbija

Többször vett részt már a magyarországi Ninja Warrior megmérettetésén is, de ezek mellett a világ több pontján versenyzett, mindenhonnan kitűnő eredményekkel tért haza. A céhes városi sportoló emellett már hat éve crossfitezik, van egy nindzsaterme Kézdivásárhelyen, ahol közel hetven gyerek edz naponta. A 2020–2021-es tanévben ő kapta az év tanára díjat Kovászna megyében, a Gyerekek Klubja keretében.

– Idén is részt vettél a Ninja Warriror magyarországi vetélkedőjén, ám nem ez volt az első alkalom, hiszen már többször is versenyeztél ebben a műsorban. Hogyan döntötted el, hogy részt veszel ezeken a versenyeken, illetve mit adtak ezek neked?

– 2017-ben volt az első évad Magyarországon. Testvérem biztatására szántam rá magam, hogy jelentkezem és kipróbálom magam a műsorban. Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám, mik az elvárások, miben kell jó legyek. Nemcsak tapasztalattal lettem gazdagabb a verseny után, nagyon sok embert ismerhettem meg, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.

– Hogyan képzeljünk el egy ilyen megmérettetést? Mennyi idő alatt lehet felkészülni rá?

– Több szakaszból áll minden. Első a jelentkezés a műsorba, amit egy válogatás követ, ahol ügyességi, erő- és állóképességi feladatokat kell végrehajtani úgy, hogy minél magasabb pontszámot kell összegyűjteni, a nagyjából 10 gyakorlatsoron. Ezt egy interjú követi és körülbelül egy hónapon belül szoktunk választ kapni, hogy sikeresen bejutunk a műsorba vagy nem. Személy szerint én akkor kezdem el a felkészülést, ha már biztosan tudom, hogy részt vehetek a forgatáson. Sokan egész évben erre készülnek, de volt rá példa, hogy a szerencsémre bíztam a teljesítményem, vagyis nem készültem túl sokat specifikusan. A romániai vetélkedőre nagyon elszántan edzettem, hiszen a legjobb akartam lenni. Nagyjából egy teljes hónap alatt készültem fel, és nagyon bíztam magamban, hogy képes leszek elérni a célom.

– Mikor lett része a sport az életednek?

– Anyukám nagy részben befolyásolta a sportkarrierem. Mivel sporttanár és mazsorett-oktatóként dolgozik, így nem volt sok választásom, ott nőttem fel a táncteremben. A bukfenc és kézenjárás napi rutin volt. Izgága gyerekként sosem tudtam egy helyben maradni, folyton aktív voltam.

– Kijelenthetjük, hogy a sport az életed. Hogyan változtatta át a mindennapjaid, a gondolkodásod, az élethez való hozzáállásod?

– A sport számomra annyira természetes dolog, hogy néha azt hiszem, hogy mindenkinek ezt kell csinálnia. Viszonylag pozitívan és reálisan gondolkodom. Szeretem kihasználni a nap minden egyes percét. Sok ötletem van és bátran merek új dolgokba belevágni. Szeretem a versenyeket, jó érzés, amikor idegen városban mindig szurkolóim vannak és kiabálnak, biztatnak: Hai, Ilka. Elismernek és szeretnek, így képes vagyok az ország bármelyik részére elutazni, hogy versenyezhessek.

– Karrier: honnan indultál és hol vagy most?

– A hobbim a munkám. Egyetem után nem akartam itthon maradni. Mindig azt éreztem, túl kicsi ez a város nekem, de miután szerepeltem a hazai Ninja Warriorban, egy tökéletes ötletem támadt. Egy olyan nindzsatermet álmodtam meg, ahol gyerekekre fektetem a hangsúlyt, arra, hogy ők is megszeressék a sportot.  A semmiből sikerült megvalósítani ezt az álmot, és jelenleg több mint hetven gyerek jár rendszeresen az edzéseimre. Imádom őket, imádom, ahogy felnéznek rám, és minden alkalommal megkérdezik: jövőre is mész a Ninjára, igaz?

– Milyen cél lebeg előtted?

– Mivel nagyon szeretem a súlyemelést, idei célként kitűztem, hogy decemberig 90 kilogrammot kilökjek fej fölé, ezzel szeretném megünnepelni, hogy hat éve crossfitezem.

– Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?

– Mindegyikre. Rengeteg színvonalas versenyen vettem részt és mindig kitűnő eredményekkel tértem haza, így nehéz lenne választani egyet.

– Hogy néz ki egy napod?

– 6:10-kor kelek, személyi edzést tartok 7:45-ig, majd onnan indulok a CF terembe edzeni. Délelőtt a napi teendőket intézem el, majd minden délután 4-től kezdődnek az edzések a gyerekek számára, és általában este 8-kor végzek, utána már csak vacsorázni van erőm, majd minél gyorsabban lefeküdni. Este 10-kor ágyban vagyok és alszom. Mivel egész nap pörgök, így 8-9 óra a pihenésé.

– Mivel töltöd a napod, ha épp nem az edzőteremben vagy?

– Füvet nyírok.

– A családod teljes mértékben támogat, na és a párod?

– Anyukám biztató szavai: „Vigyázz a csontjaidra!”. Nehezen fogadta el, hogy crossfitezem, a Ninját pedig azért nem szereti, mert mindig fiúk ellen versenyzek, és ez szerinte nem igazságos. Jogos. Nevelőapukám és tesóm mindig megdicsérnek és örvendenek, hogy egy újabb kihíváson veszek részt. Bár párom azt ígérte, minden versenyemre eljön szurkolni, eddig ez még nem sikerült, de mindig felhív és viccesen megkérdezi: hány rudat hajlítottál meg?

– Mit gondolsz, a gyerekeid is fognak sportolni?

– Ez nem is kérdés. Örülnék, ha extrém sportoló lenne belőlük.