A sikeresség titka

Mifelénk a rendezvények színvonalasak, a könyvbemutatók izgalmasak, a tudományos előadások népszerűek, a feltörekvők koncertjei fennköltek, a verseskötet-bemutatók sikeresek, a tárlatmegnyitókon teltház van és így tovább. Holott az egyes könyvbemutatókon alig néhány idős embert látni, a tárlatmegnyitókon szinte mindig ugyanazok az arcok szerepelnek, a tudományos előadások a kívül­állókat nem érdeklik.
Az elsődleges gond, hogy nincs egy érdembeli kritika, ami rávilágítana arra, hogy mi a hiányossága az adott rendezvénynek, és mit kellene változtatniuk a szervezőknek. Mert ha kimondjuk kereken, hogy XY festő tárlatmegnyitóján a szokásos 15 nyugdíjason kívül senki sem volt, akkor lehet, hogy azzal „leírnánk” az alkotót, pedig lehet, egy másik településen, egy másik megyében vagy egy másik országban ugyanazt a tárlatát több százan néznék meg.
A szervezők rovására írható az is, hogy finoman fogalmazva tojnak a saját rendezvényükre. Szánalmasan hangzik, de sokszor az újságíró hívja fel az illetőt, legyen oly kedves és mondja el, mit szerveznek, hadd harangozzuk be a lapban. Mintha a média kötelessége lenne a rendezvény népszerűsítése, nem pedig a szervezőké.
A szervezők elzárkóznak az újdonságok előtt, nem mérik fel a közönség igényét, mert meghívnak valakit, hogy legyen, aki beszéljen valamiről, de lehet, hogy az a téma keveseket érdekel, ám erre a szempontra rá sem hederítenek. Vagy épp a téma érintettjei kerülik el a helyet, mint egyszer egy magyarságtörténeti előadáson, ahol egy szem történelemtanárt sem lehetett látni, sem pedig azokat a „nagy magyarokat”, akik máskor mellveregetve küzdenek a hagyományokért és a múlt tiszteletéért.
Nincs kritika, ami kimondja: a meghívottak fellépése olykor hagy kivetnivalót maga után, és az előadó néha olyan szárazon beszél, hogy még a tudományos akadémián is elaludnának tőle. A kritika hiányának legfőbb oka pedig, hogy „kicsi a megye”, és senkinek nem érdeke, sem kedve foltot ejteni a másik „sikeres” rendezvényén. Holott az egészséges kritika nem mocskolódás, hanem rávezetés arra, hogy mire kellene figyelni a következőkben, és miként nyissanak a tömegek felé, mert iskolásokat kár ágyútölteléknek használni, és fölösleges olyan vontatott előadást tartani, amin pár nyugdíjas alszik, annyira unalmas.