A sepsiszentgyörgyi repülés hőskora

Alig egy évvel később, 1914 júniusában nagyszabású repülőnap rendezését határozták el városunkban, a mai Szemerja negyedi plató területén levő Nagy Ferenc birtokos telkén, ahol Albert Ziegler 120 lóerős, saját tervezésű és Segesváron épített repülőjével tartott bemutatót. A június 11-re tervezett felszállást hol a kedvezőtlen időjárás, hol Ziegler félretájékoztatása miatt többször elhalasztották. A jegyeket Benkő könyvkereskedésében árusították, az érdeklődőket felkészítették a látványosság esetleges veszélyeire, de 50 koronáért bárki felszállhatott egy rövid körrepülésre is! Végül június 28-án, a pilóta becsvágyának köszönhetően („A szentgyörgyiek azt hiszik, nem tudok repülni, meg akarom mutatni, hogy tudok”), több száz néző jelenlétében került sor a nagy sikert arató két körrepülésre (2., 3. kép).

Albert Ziegler (1888, Feketehalom — 1946, Halle) előbb Svájcban, majd Berlinben tanulta a repülőépítés elveit (gyermekkorában több alkalommal ereszkedett le két esernyőből eszkábált szerkentyűjével Feketehalom háztetőiről). 1912-ben a Siemens cégnél elkészítette első monoplánját, majd szülőföldje lakosainak 15.000 koronás adakozásából egy 120 lóerős Mercedes motor beszerelésével konstruálta meg repülőjét, mellyel 1913-ban Feketehalomból 3000 méter magasságba emelkedett. Összes repülésének száma 90, melyből Erdély területén 35-öt hajtott végre.

A trianoni diktátum elleni repülőgépes tiltakozás jelentős személyisége volt a Székely Mikó Kollégiumban 1918-ban érettségizett Bitay Gyula, aki rádiós tisztként éveken át a Budapest–Bécs légi útvonal navigátoraként tevékenykedett. Őt kérték fel, lenne az óceánrepülők római kongresszusára induló Endresz György Justice for Hungary elnevezésű repülőjének irányítója. Az 1932. május 21-én sorra került úton, közvetlenül a leszállás előtt azonban géphiba miatt lezuhantak, és életüket vesztették (4., 5. kép).

A Román Repülés Népszerűsítése Egyesület sepsiszentgyörgyi fiókja az 1930-as években több alkalommal is rendezett repülős bemutatót. 1937. szeptember 12-én Irimescu mérnök, légi és tengerészeti miniszter ünnepélyes keretek között Szent György névre keresztelt egy repülőt. Az új repülőt egy Brassóból érkező bombázó repülőgép-kötelék is köszöntötte. A fent említett egyesületnek repülőmodellező és vitorlázó-repülő szakosztálya is volt.

A város vezetőségét már 1931-ben foglalkoztatta egy repülőtér építésének gondolata. A Szépmezőn kiszemelt, mintegy 45 hektárnyi terület kisgazdák tulajdonát képezte a mai kaszárnyaépületek szomszédságában, ez tervezte felvásárolni a szakminisztérium. Az építési költségek magas volta miatt 1936-ban lemondtak e területről egy, a vasútállomástól mintegy 700 méterre levő kisebb terület javára, ahol azonban csak leszállópályát számítottak építeni. Ezt 1940-ben katonai célokra használták.

1940 őszén a Magyar Légiforgalmi Társaság (MALÉRT) e területet megnövelve alakította ki a repülőteret. A Szépmező állomás mögötti részén újabb repülőtér építését tervezte. Október és december 31-e között postai küldemények és újságszállítás céljára különleges járatot indítottak be Marosvásárhely–Székelyudvarhely–Csíkszereda–Kézdivásárhely–Sepsiszentgyörgy útvonalon. Egy korabeli tudósítás így ír erről: „nem szállt le sehol, hanem külön erre a célra beépített ledobó szerkezeten keresztül dobta le az újságokat és a postazsákokat azokban a városokban, ahol kijelölt dobóhelyen várták minden nap a hírt hozó postagépet”. Bánhidi Antal (az első magyar földközi-tengeri körrepülés pilótája) saját ötlete alapján készített szerkezettel vette fel a postacsomagokat. Két – egymástól 30 méterre levő – oszlop közé kötelet feszítettek ki, ennek közepére függesztették a postazsákot. A gép „lekapta a zsákot, majd csévézéssel behúzta a raktérbe” (kiemelt kép).

Sepsiszentgyörgyi (katonai) pilóta is repült ebben az időben a Szépmező fölött: Szánthó Vitus ügyvéd Károly nevű fia. 1941 márciusában kisajátítottak 140 hold területet, de a magas költségek miatt végleg meghiúsult a sepsiszentgyörgyi repülőtér megépítése. Az 1950-es, 1960-as években betegszállító és egyéb egészségügyi célokat szolgáló járatot rendszeresítettek Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy között.

1956-ban a már említett, valamint mezőgazdasági és katonaiküldönc-járatok mellett a polgári repülés beindítását is tervezik ezen a vonalon. A végül kivitelezetlen maradt elképzelés szerint két körjáratot indítottak volna: a 11-es számút a Marosvásárhely–Székelyudvarhely–Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely – Tg. Ocna (?) – Csíkszereda–Marosvásárhely, illetve a 12-vel számozottat a Brassó–Sepsiszentgyörgy–Kőhalom–Segesvár–Fogaras–Brassó útvonalon.

József Álmos