A nagy ballagás

Minden ballagás felemelő, megejtően szép és megható. A diákok búcsúznak attól az intézménytől, ahol annyi éven át koptatták a lépcsőket, töltötték az időt ki hasznosan, ki pedig ellazulva. Az tény viszont, hogy ilyenkor még a rossz emlékek is megszépülnek, háttérbe szorul mindaz, amit kellemetlen lenne felemlegetni. Mindezekhez képest azonban másféle ballagás az, amit több mint húsz éve indítottunk útjára: az idei volt a huszonkettedik, s ennyi idő alatt egyetlen esztendőben sem maradt el a sepsiszentgyörgyi magyar végzős középiskolások ökumenikus istentisztelete, egy nappal megelőzve az iskolai kicsengetési ünnepségeket. (Büszke vagyok arra, hogy az RMPSZ egyik megyei vezetőjeként, a Perspektíva Szakközépiskola végzőseinek osztályfőnökeként magam kezdeményeztem és szerveztem meg ezt az örömünnepet, természetesen tanárkollégákkal, s főleg az akkori Kereskedelmi és Közigazgatásjogi Szakközépiskolával karöltve, Szabó Lajos plébános úr segítségével, a belvárosi római katolikus templomban). Nyilván, az évek során akadtak, akik borúlátással viszonyultak a mi nagy igyekezetünkhöz, nem látták értelmét a kétszeri ballagásnak, de mára letisztult minden, s a legutóbbi is bizonyította, hogy helye és szerepe van ennek e rendezvénynek.

A pedagógusszövetség megyei és alsó-háromszéki elnöksége a történelmi egyházak képviselőivel, lelkészeivel karöltve készíti elő és vezeti le ezt a hatásos ünnepséget, s minden évben az esemény végén elmondjuk egymásnak, hogy elhagyni ezt az immár lassan hagyománnyá izmosodó szokást nem szabad. Ezt többek között az is igazolja, hogy talán egyik alkalommal sem jött annyi lelkész, mint a múlt pénteken. És az is jó, hogy nem csupán az osztályfőnökök kísérik el a végzős diákokat, de eljönnek olyan pedagógusok is, akiknek éppen nincs órája, de most is lehetett látni és kezet fogni nyugdíjas tanárokat is.

Az előző évektől eltérően arra is figyeltünk, hogy mind a hat magyar középiskola a mikrofonnál is képviseltesse magát. A Mikesből és Puskásból egy-egy végzős megható búcsúszöveggel lépett társai elé (Tomsa Johanna és Száfta Antal), a Mikó a kórusát küldte (vezényelt Dombora Anna), a Református verses-zenés műsort állított ki (felkészítő tanár Mágori Ágnes, szavalt Ungurán Károly), a Berde szavalóval jelentkezett (Gergely Ágnes), a Plugor a fúvós kvintettjét léptette fel (vezetője Maksai József). Egyébként az ő zenéjükre történt az iskolai zászlók behozatala és kivitele, s megemlítem, hogy a zászlók között ott volt még a megszűnt Kós Károly szimbóluma is. A hat középiskolának ebben az évben összesen 547 végzőse van (ebben benne vannak a szakiskolai osztályok is), ezek közül tizenöt líceumi, nyolc pedig szakmunkásképző osztály.

Az ünnepi ballagást megtisztelte jelenlétével Antal Árpád polgármester, aki a fiatalokhoz felhívást is intézett: menjenek, tanuljanak tovább, akár külföldön is, de aztán hozzák haza tudásukat, térjenek vissza szülőföldjükre, mert itt elsősorban rájuk van szükség, ez az a hely, ahol leginkább értékesíthetik azt a tudást, amit évek során magukba szívtak. Kiss Imre főtanfelügyelő a szünet nélküli tanulás fontosságára figyelmeztetett, arra buzdította a ballagó diákokat, hogy erőt meríteni, tanácsot kérni ne mulasszák el visszatérni volt iskolájukba, volt tanáraikhoz. Szabó Margit, az alsó-háromszéki RMPSZ elnöke az iskolában eltöltött esztendők szép emlékei felidézésének fontosságát emelte ki, hogy ne múljék el nyomtalanul az az időszak, amelyet volt iskolájukban töltöttek.

A szolgálatot vállaló lelkészek, Papp Attila és Marosi Árpád házigazdák, a belvárosi református templom lelkészei, Kovács István unitárius, Zelenák József evangélikus, Kovács Károly római katolikus lelkész többek között azt fogalmazták meg, mire kötelezi az útnak induló fiatalokat az új ösvény, amelyre rá kell térniük, s amelyen haladniuk kell, ha teljes életet akarnak élni. Végezetül, mint lenni szokott, az RMPSZ és az egyházak jelkép értékű ajándékkal lepték meg az iskolákat, ezt az igazgatók vették át: dr. Szőke Anna-Mária (Berde), Már István (Mikes), Sebestyén-Lázár Enikő (Plugor), Demeter Dávid mérnök (Puskás), Berekméri Annamária (Református), dr. Kondor Ágota (Mikó). Az ünnepség himnuszaink eléneklésével, a zászlók kivitelével ért véget, ezt követte a pedagógusok, lelkészek, meghívott vendégek kötetlen beszélgetése.

Dr. Péter Sándor, az RMPSZ Kovászna megyei elnöke