A múlt a jövő záloga

Bartos Loránt

2018. április 12., 00:032018. április 12., 00:03

Amint arról március 16-i összeállításunkban beszámoltunk, Bereckben is szép ünnepséget tartottak az 1848-as szabadságharc és forradalom 170-ik évfordulóján. Gábor Áron szülőfalujának lakói az ágyúöntő mester egészalakos szobránál gyűltek össze, ahol egy rövid ünnepség zajlott, majd a rendezvény a nagyközség művelődési központjában folytatódott. Ígéretünkhöz híven Berecki körképünkben számolunk be a rendezvényről.
A bereckieket még Lemhény és a szülőfalujuk között találtuk, ugyanis az ünneplők Kézdivásárhelyen is felvonultak lovakkal és szekerekkel. Így az eredetileg 15 órára beharangozott ünnepség kissé csúszott, mert a szervezők őket is bevárták. A velük kiegészült, több százas tömeg előtt Balogh András, a művelődési központ nyugalmazott igazgatója konferálta fel a programot, ugyanakkor röviden összefoglalta azt is, hogy miért fontos a bereckiek számára ez az ünnepség.
„Emlékezünk 1848. március 15-ére. De emlékezünk arra, hogy a magyar kormány ma is a szabadságért küzd, és a magyar nemzetnek szabadságot akar akkor, amikor a hisztériakeltő uniós oktondiak mást akarnak, nem szabadságot” – mondotta a nyugalmazott kultúrigazgató.
Utána Csomós László berecki plébános lépett mikrofonhoz, aki szívhez szóló, a múltból ihletet merítő, de a mai kor aktualitásaira alapozott beszédet mondott.
„Falunk szülöttje az egyik hős, aki a templom harangjaiból ágyúkat öntött, hogy a világ meghallja nem csak a harang, hanem az ágyú hangját is. Vajon mi mennyire vagyunk képesek a harangnak a hangját meghallani? Háborúk dúlnak a mai világban is, és tele van zűrzavarral, és lassan templomainkat tönkreteszik és harangjaikat ledöntik! Vajon merre tart Európa? A szabadságot akarja, vagy a szabatosságra törekszik?” – tette fel retorikai kérdéseit a plébános, aki szerint, ha a szabadságot félretesszük és a szabadosságra törekszünk – legyenek azok bereckiek vagy anyaországiak – nem tudunk Szent István örökségére kellőképpen felnézni és megbecsülni.

„Mert aki a kereszténységet nem meri felvállalni és naponta az ágyúdörgés nem figyelmeztet arra, hogy meg kell térni Isten szeretetében, akkor legalább mikor itt elmegyünk Gábor Áron szobra előtt, tisztelegjünk hősünk előtt, és térjünk be a templomba! Mert innen is elvitték a Szent Jakab és Szent Fülöp harangot, beöntötték ágyúnak, és azokkal védték a hazát, életüket áldozva érte. Legalább hagyományainkat kellőképpen őrzi-e a berecki közösség? Fel mer-e vállalni olyan dolgokat, amik Gábor Áronra méltóképpen emlékeztetnek? Vagy ez a szobor dísznek áll itt?” – folytatta Csomós László, aki szerint az ágyúöntő szobra egy jel, ami alatt illő, ha mindig koszorúk vannak, nem csak március 15-én, hanem az év minden pillanatában, mert az mutatja, hogy vagyunk, Krisztus törvényeiben létezünk és abban is szeretnénk távozni erről a világról.
„Gábor Áront is itt keresztelték ebben a templomban, és ő is büszke lenne arra, hogy van egy ilyen szép templomunk. De mégis időnként megfeledkezünk népünk hagyományairól, elfeledkezünk hitünkről és nemzetünkről és megmaradunk azzal, hogy valakik építettek számunkra valamit. De mi nem vagyunk képesek arra, hogy jövőt építsünk gyermekeink számára, egy olyan életet, amihez Istennek is köze van” – summázott a plébános, felhívva arra a figyelmet, hogy őseinknek úgy adózzunk, és úgy próbáljunk emlékezni rájuk, hogy az méltó legyen. Hozzátette: március 15-e alkalmával úgy kell a hősökre tekinteni, akik jövőt építettek számunkra, és ne úgy, akik eltemették a jövőt. Beszéde végén minden nemzetiséget összefogásra szólított fel.

Az ünnepséget szavalat és a helybeli kórus előadása színesítette, majd a koszorúzások következtek. Magyar trikolóros koszorút helyezett el az önkormányzat, a Gábor Áron Alapítvány, a Comenius Általános Iskola, a berecki Sanctus Nicolaus cserkészcsapata, Elend és Tótkomlós testvértelepülések képviselői, majd a jelenlevők elénekelték a Székely himnuszt.
Dimény Zoltán polgármester, valamint a magyarországi vendégek az emlékezés koszorúit helyezték el a templom mellett levő Bem–Petőfi emlékműnél is, majd az ünneplők a művelődési központ nagytermébe vonultak, ahol további ünnepi beszédek hangzottak el, majd a szabadságharc emlékére épülő előadást mutattak be a helybeli fiatalok. <<