A megoldás

Növekvő aggodalommal követem a 2022 tavaszán esedékes romániai népszámlálás kapcsán egyre nagyobb méreteket öltő magyar–magyar egymásnak feszülést. Mert meg kell ugyan vitatni közös dolgainkat, de semmiképp sem szabad megengedni, a véleménykülönbség ellenségeskedéssé fajulását. Márpedig az egyik oldal hangadóinak lekicsinylő, sértő és vádoló szóhasználata miatt ez be fog következni, ha nem vigyázunk, a rosszakaróink nagy örömére.

Az újabb vádaskodási szökőár kiváltó okát az országban élő etnikumokat felsoroló, egyelőre még csak javasolt táblázat képezi, amely a magyar mellett nem tünteti fel a székelyt és a csángót, így nem vallhatja magát annak, aki ezt szeretné. Olyanok is akadnak viszont, akik a Maghiar elnevezés mellett az Ungur használatát is követelik mondván, hogy román nyelven sokan ekképpen határozzák meg az etnikai hovatartozásukat.

A székely megnevezés hiánya miatt akadékoskodók legfőbb érvét e népcsoport létének ily módon történő semmibe vétele, letagadása képezi, ami többek között ellehetetleníti az autonómiatörekvéseinket is. Egy nem létező régió szellemlakóinak ugyanis követelései sem lehetnek. És Bukarest hozzánk való viszonyulásának ismeretében be kell látni, hogy félelmük megalapozott. Ugyanakkor azt se tévesszük szem elől, hogy az eltérő, székely vagy magyarként való önmeghatározás is veszélyt rejt magában, és bizonyos jogok, például az anyanyelvhasználat szűkítéséhez vezethet. Egymás torkának esése helyett mérlegelni kell tehát mindezt, és kialakítani egy közös, a magyar nemzet érdekét szolgáló álláspontot.

Elfogadható megoldást a székely népcsoport magyar etnikumként és magyar anyanyelvűként történő nyilvántartásba vétele jelenthet. A magyar anyanyelv feltüntetése azért elengedhetetlen, mert ezzel elejét lehet venni az utólagos rosszindulatú félremagyarázásoknak. Például, hogy a székely nem magyar, amit a román hatalom már több mint egy évszázada bizonygat történészi támogatással –nyilván nem véletlenül. Eme igyekezet jegyében született meg Bukarestben a székely nyelv fogalma, melyet 33-as kóddal fel is tüntettek a 2011-es népszámlálás nyelvekre vonatkozó útmutatásában. A magyar etnikum kétféle elnevezésének (Maghiar, Ungur) javaslata pedig megosztó, ezért elvetendő.