A meggyógyultak mosolyáért

Október 3-án a volt és jelenlegi munkatársak bensőséges összejövetelen ünnepelték meg a dialízis-állomás működésének 25 évét. Mindenki ott volt, aki fontosnak tartotta az eszmét, amit az elmúlt évtizedekben szolgáltunk – nyilatkozta lapunknak Ivácson Zsófia. A központ története azzal a felszereléssel, tíz géppel kezdődött, amelyet a németországi Kern Róbert és Erika által működtetett Rumänienhilfe Alapítvány adományozott a kórháznak. Vérszűrő-gépekről, kórházi ágyakról és fogyóanyagokról van szó, amelyek a dialízishez szükségesek, és amelyeket a kórház belgyógyászati részlegén helyeztek el.

Akkor egy orvos és hat asszisztens látta el a feladatokat, miután mindenki elvégezte a megfelelő szakmai képzést. A kezdetekkor egy nap hat beteget tudtak kezelni, de 2010 januárjában, amikor új helyükre költöztek, már napi 47 pácienst is sikerült ellátni. Jelenleg 34 munkatársuk van, illetve összesen 109 betegük, mindenki hetente 3x4 óra kezelésben részesül, lakóhely szerint csoportosítva.

A szintén németországi B. Braun Avitum cég saját, másfél millió eurós befektetéseként létesített európai színvonalú műveseállomást 2010 januárjában egy Gödri Ferenc utcai épületben, ahol ma is megtalálható, a működtetés viszont az állami egészségügyi rendszer keretében történik. Akkor már harmincfős, orvosokból és asszisztensekből álló személyzet fogadta a betegeket, ma száz személyt is tudnának fogadni, de a jelenlegi gyakorlat szerint 50-60 páciens jut egy napra. Nyári időszakban a vakációzók is itt végezik el a halaszthatatlan dialízist, amely egyébként minden egészségügyi biztosítottnak ingyenesen jár.

– A kezdetek szakmai kihívását az jelentette, hogy egy teljesen új és modern gyógyítási módszert vezessünk be. A munka állandó készenlétet, kemény kitartást igényelt, és az egész csapat összetartását feltételezte, a magánéletben is. De mi ezt felvállaltuk a megyéből és más területekről hozzánk fordulók, az emberi életek mentése érdekében. Az elmúlt években nemcsak dialízis-kezeléseket végeztünk, hanem megelőző munkát is, illetve a veseátültetésre előkészítést és az átültetésen átesett betegek utánkövetését is. A kemény úton jó támasznak számított minden gyógyult ember mosolya, kézfogása – tekintett vissza az elmúlt negyedszázadra a doktornő.

A veseműködést pótló kezelést igénylő végstádiumú vesebetegségek a népesség 10-12 százalékát érintik, ilyenek például a genetikai eredetű vesekövek, egyes fertőzéses betegségek, a gyermekkori mandulagyulladás és a diabétesz következményeként előálló vese­elégtelenség. <<