A magyar is legyen hivatalos!

Hónap végén Bálványosfürdőn ülésezik az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának önkormányzati szakbizottsága, amelynek egyik témája a nyelvhasználat a helyi és regionális önkormányzatokban. A Romániában példátlan eseményen a szaktestület a helyszínen tájékozódhat a romániai valóságról, és összevetheti azt a román politika által terjesztett képpel.

Az eseményt beharangozó csütörtöki sajtóértekezlet egy bejátszással indult, amelyben Marius Paşcan Maros megyei képviselő felháborodva jelenti be a parlament szószékéről, hogy 10 ezer euró közpénzt költenek el Bálványosfürdőn arra, hogy megpróbálják hivatalos nyelvvé tenni a magyart, ami nem egyéb, mint „a román egységes nemzetállam belülről történő bomlasztása.”
Tamás Sándor – tőle igen szokatlan módon – egyetértett Paşcannal annyiban, hogy a cél valóban az, hogy a román mellett a magyar is hivatalos nyelv legyen Székelyföldön. A megyei tanács elnöke szerint azért ragaszkodtak hozzá, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának önkormányzati szakbizottsága itt ülésezzen, hogy a 47 ország önkormányzati vezetőinek ne csak elmondják, hogy mi a gondunk, hanem ők a saját szemükkel meggyőződjenek róla, ha kell, ellenőrizzék le az állításokat.
– Ha nem mi fogalmazzuk meg, hogy hogyan akarunk élni, akkor egészen biztos mások fogják azt megfogalmazni. Márpedig ahogyan ők az elmúlt 99 évben megfogalmazták, az a mi vesztünket jelenti – hangoztatta a megyei tanács elnöke.
Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzati alelnöke megállapította: legalább annyit meg kell tanítani az európai hivatalos és magánszemélyeknek, hogy Románia egy közép-európai ország, Erdély 100 éve Románia része, és Erdélyben 1000 éve élnek magyarok.
– Nehéz törekvéseink jogosságáról meggyőzni olyanokat, akik nem tudnak semmit rólunk – mondta Horváth Anna.
Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke, az ET Önkormányzati Kongresszusának alelnöke telefonos bejelentkezésében elmondta: az általa összeállított jelentés „nem old meg mindent, de jelentős dolgokat vet fel”. Ezek közé tartozik, hogy az önkormányzatok kapjanak felhatalmazást és költségvetést, hogy döntsenek és megoldják a kétnyelvűség kérdését; hogy változtassanak azon a szemponton, hogy minden tilos, ami nincs tételesen megengedve, hisz a helyes szempont az, hogy minden szabad, ami nem tilos; hogy erősítsék a kisebbségi, anyanyelvi oktatást, és lehessen a kisebbségek nyelvét idegen nyelvként oktatni a többségnek.
– Benne van az is, hogy egy bizonyos számarány fölött a kisebbségek nyelve regionális hivatalos nyelv lehessen, de semmilyen módon nem sikerült betenni a jelentésbe egy tényleges számot, hogy mennyi legyen ez az arány – mondta el Magyar Anna.
Vincze Loránd, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke szerint, az „uniós közpolgár” meg van arról győződve, hogy az őshonos kisebbségek gondját „rég leszabályozta az Unió”. A kisebbségi polgári kezdeményezést (Minority Safe Pack) támogató aláírások gyűjtése során „csodálkoztak rá”, hogy milyen gondjaink vannak – mondta Vincze.
– A kötelező hét helyett 11 országban léptük át a minimális küszöböt, és egymillió helyett 1.320.000 aláírást gyűjtöttünk. Ez talán kimozdítja a holtpontról az ügyet, és ismét érdemes lesz a nyugati országokban is az őshonos kisebbségek jogaival foglalkozni – jelentette ki Vincze. <