A lovagkirályhoz méltó kötet

Reprezentatív, sőt exkluzív kötettel gazdagodott a művészettörténeti könyvtár azáltal, hogy a kolozsvári Verbum Kiadó megjelentette a Szent László király – Erdély védőszentje című kiadványt, amely a nagy uralkodó erdélyi megjelenítéseit veszi számba, legyenek azok oltárképeken, freskókon, egyházi pecséteken vagy köztéri szobrok által.
A sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia barátságos kis termében, a könyv hétfő esti bemutatóján a kiadvány szerkesztőgárdáját Hegedűs Enikő és Jánó Mihály művészettörténészek képviselték, a beszélgetést a kiadó vezetője, Szőcs Csaba plébános vezette.
Nem a tavalyi Szent László-év apropóján született a kötet, de azáltal mégis kaptak akkora figyelmet és a Nemzeti Kulturális Alaptól annyi támogatást, hogy elvégezhették a munkát, és ilyen minőségben megjelenhetett a mű. Kristó Róbert fotóssal egy év alatt több mint 120 erdélyi helyszínen vették számba a Szent László-ábrázolásokat – mondta Hegedűs Enikő, a gyulafehérvári római katolikus érsekség munkatársa, aki a többi szerzőt is bevonta a munkába azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a szakemberek által ismert témákat, műveket, amelyek kevésbé hozzáférhetők az egyes plébániákon vagy a laikusoknak. Az interneten számos már elavult adat és nézet kering az ismertebb művészettörténeti emlékekre vonatkozóan is – figyelmeztetett.
Bernád Rita, a gyulafehérvári egyházmegye levéltárosa a Szent László védnöksége alatt álló plébániákról (Háromszéken a nyujtódi ilyen) és a pecsétábrázolásokról ír, a székelyföldi freskókat Jánó Mihály, aki legismertebb szaktekintély ezeket illetően, veszi számba a kötetben. Kiss Loránd falkép-restaurátor a Medgyes környékén frissen felfedezett leleteket foglalja össze, Barabás Kisanna levéltáros-muzeológus egy jellegzetes barokk ábrázolásról, a vizet fakasztó lovagkirályról értekezik, Szabó Tekla a három szent király együttes ábrázolásairól, Hegedűs Enikő pedig főleg az oltárokon fellelhető újkori Szent László-ábrázolásokról ír. A könyvben külön térképeken szerepelnek a falképábrázolások, az oltárképek, üvegablakok, illetve a szobrok.
Művészettopográfiai szempontból jelentős tény, hogy ilyen hosszú történetet, mint az 1068-as kerlési csatában Szent László királlyal történtek, sehol Európában nem ábrázolnak valós, történelmi személyiségről – fejtette ki Jánó Mihály. A legtöbb ábrázolás ugyan nem képvisel magas művészi színvonalat, kicsi falusi templomokban készültek, ám megmaradásuk is pont annak köszönhető, hogy nem volt pénz ezeknek a templomoknak az átépítésére, legfeljebb kicsi toldásokkal bővítették őket. A reformációban ugyan sok falképet levakoltak, átfestettek, de a 19. században tömegesen előkerülvén megkapták a megfelelő megbecsülést, ami a minden felekezet által értékelt Szent László királynak szólt.
Igaz, teljesen más fotón és saját terükben, helyükön megszemlélni ezeket a freskókat a maguk szuggesztivitásukban, (sok helyen már pusztulófélben, ahol a gyülekezetek kihaltak), viszont Jánó Mihály szerint nem lehet eléggé értékelni, hogy ilyen minőségű színes reprodukciókat tartalmaz a könyv, hol­ott Erdélyben szinte lehetetlen hasonlókat megjelentetni egy-egy szakkiadványban.