A közös imádság felhajtó ereje

Bedő Zoltán

2018. január 22., 00:212018. január 22., 00:21

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kinyilatkoztatott vagy megtestesült szavának? Mi, gyarló emberek a történelem folyamán mégis más-más módon próbáltuk megmagyarázni azt, ami mindig is egyértelmű volt, és értelmezni a nyilvánvalót. Ebbéli igyekezetünk pedig hatalomvágyból fakadt.

Ez a magatartás vezetett a nagy világvallások kialakulásához, valamint a különböző felekezetek létrejöttéhez is a kereszténységen belül. És ez volt, ami véres vallásháborúkba, valamint népirtássá fajuló hittérítésekbe torkollott. Ráadásul mindezt álnok módon, az Úr nevében tettük, és ez nem maradhatott büntetlenül. Éppen ezért be kell látnunk, hogy megpróbáltatásokkal tűzdelt jelenünkben, tulajdonképpen a saját álnokságunk és megátalkodottságunk áldozatai vagyunk.

Legfőbb ideje volt tehát, hogy a keresztények–keresztyének ne csak vallásfilozófiai vitákat folytassanak, hanem gyakorlati lépéseket is tegyenek az egység helyreállítása érdekében. Így csírázott ki, majd szökkent szárba és valósult meg az egyetemes imahét gondolata, mely Sepsiszentgyörgyön imatizeddé nőtte ki magát. Ennek során a katolikus, református, evangélikus és unitárius hívek, illetve lelkészeik egymás templomába zarándokolnak, hogy együtt és egymásért imádkozhassanak. Mindezt pedig a kölcsönös tisztelet és elfogadás jegyében, az előítéletek eloszlatásának nemes szándékával teszik.

Az ökumenikus együttlét csodálatos szellemi élményben részesít estéről estére, hiszen megtapasztalhatjuk, hogy milyen óriási felhajtó ereje van a közösen és hangos szóval elmondott imának. Hogy az megérinti még a legmegátalkodottabb istentagadó lelkét is. Hogy biztos kapaszkodót nyújt a szabados, értékvesztett és vesztébe rohanó világban. Hogy elülteti bennünk a hit és reménység magvait.

Az immár hagyománnyá kovácsolódott szokásrend szerint az imatized január második felében, 19-én, pénteken kezdődött, és 28-án, vasárnap ér véget.