A korrupció már nem állambiztonsági kockázat

Az új nemzetvédelmi, állambiztonsági stratégia dokumentumában kevés az utalás a korrupcióra, a 146. pontban például a feketegazdaságot, az adócsalást említi egyéb káros hatások felsorolása között. Összehasonlításképpen, a parlament által is megszavazott 2015. évi nemzetvédelmi, állambiztonsági stratégia két fontos fejezetben (kockázatok, illetve sebezhetőségek) is tág teret szentel a korrupció jelenségének, káros és veszélyes hatásainak, illetve a korrupcióval szembeni küzdelem fontosságának. A 2015-2019-es nemzetvédelmi stratégia dokumentumában a román külső és belső hírszerző szolgálatok számára egyértelmű feladatkörként szerepelt a korrupciós esetek, bűncselekmények felfedése, jelentése, ám a 2020. május 27-én ismertetett új nemzetvédelmi stratégia vaskos szövegében nincs ilyen jellegű konkrét hírszerzői megbízatást.

A CSAT legutóbbi ülésének, illetve az új nemzetvédelmi stratégia dokumentumának a tanúsága szerint azonban Románia veszélyt lát „az illiberális demokráciában, aminek hatásai érződni kezdtek Kelet-Európában”, és ami ideológiai szempontból „fertőzésveszélyt jelent a régióban”. A dokumentum nem nevezi meg Magyarországot, de az elemzők rámutatnak, Orbán Viktor magyar miniszterelnök az, akit az illiberális demokrácia képviselőjeként, annak zászlóvivőjeként emlegetnek.

Az új bukaresti stratégia két régi tényt is megerősít. Egyfelől a románok továbbra is Oroszországban, Moszkva cselekvéseiben látják a legnagyobb veszélyt az állambiztonság szempontjából, másfelől Románia külpolitikája három fő pillérre támaszkodik, az Európai Unió- és NATO-tagságra, valamint az Amerikai Egyesült államokkal való stratégiai partnerségre.

Románia új nemzetvédelmi, állambiztonsági stratégiáját elfogadta a Legfelsőbb Védelmi Tanács és az államfő. A dokumentum a parlamentbe kerül, ahol a képviselőház és szenátus együttes ülésén kell megszavazni ahhoz, hogy érvénybe léphessen. Noha jogi értelemben önmagában még nem törvény, mégis szigorúan felügyelt irányvonalat jelent a főbb állami intézményeknek, főleg karhatalmi szerveknek (rendőrség, csendőrség, katonaság, hírszerzés), az irányvonalaknak nemcsak elméleti, hanem gyakorlati alkalmazását is feltételezi. Nem lehet például olyan országos vagy helyi döntéseket hozni, amelyek ellenkeznek a nemzetvédelmi stratégiával. Minden olyan intézményt érint, amelyeknek szerepük van a nemzetvédelem erősítésében, az állambiztonság szavatolásában. Új helyzetet teremthet a korrupcióellenes ügyészség munkájára nézve is, hiszen köztudott, hogy az utóbbi évek során számos pénzügyi, gazdasági bűncselekmény részleteinek felderítésében, a bizonyítékok szolgáltatásában kaptak szerepet a hírszerzők.