A kemény munkában hisz

A 48 éves Micha Dahlberg három gyermek édesapja, szakmáját tekintve villanyszerelő, de tanárként is dolgozott. 23 éves koráig jégkorongozott, majd egy súlyos sérülés miatt feladni kényszerült hokikarrierjét. Ezt követően 12 évig hallani sem akart a hokiról, de az élet útjába sodort egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így már 15 éve edzőként dolgozik. Ez az első alkalom, hogy Svédországon kívül tevékenykedik, de mint mondja, nagyon élvezi, és nagyon hálás ezért a lehetőségért.

A Székelyföldi Jégkorong Akadémia kötelékéből került Kézdivásárhelyre, szerződése egy szezonra – jövő áprilisig – szól, de tárgyalnak a hosszabbításról. Hajlandónak mutatkozik maradni, mivel, meglátása szerint, az edzők munkája hosszabb távon érik be. A Bikák U14-es csapatának vezetőedzője, de részt vesz a kézdivásárhelyi utánpótlás fejlesztésében, a klubnál U6-tól az U16-os gyerekekig foglalkoznak. Nagyon élvezi a közös munkát, bár a közös nyelv megtalálása igazi kihívást jelent, lévén, hogy a kisebb gyerekek nem tudnak még angolul, ő pedig nem tud magyarul. De tanulok – mondja, hozzátéve, hogy a gyerekek szülei segítenek neki ebben. Nem teljesen idegen számára a magyar nyelv, lévén, hogy két magyar barátja is van Svédországban, akiktől sokat tanult, többek között a kevésbé szalonképes kifejezésekkel is tisztában van – tanítványai ámulatára.

A legnagyobb különbséget a svéd és az itteni jégkorong között a mentalitásban látja, Svédországban nagy hagyománya van a jégkorongnak, iskolában, szabadidejükben folyton hokiznak a gyerekek.

„Azt látom, hogy az itteni gyerekek is nagyon akarnak, elfogadják mindazt, amit mondok nekik, és ügyesen dolgoznak. Igaz, néha azt érzem, hogy fizikailag ugyan ott vannak edzésen, de fejben nem. De lassan megtanulják, hogyan kell mentálisan felkészülni az edzésre. Ez, amit elvárok tőlük, mert korcsolyázni tudnak, hokizni tudnak, de lényeges, hogy éberek és figyelmesek legyenek, ahhoz, hogy eredményesen dolgozzanak” – állítja.

Tisztában van azzal, hogy nem mindenkiből lesz profi jégkorongozó, de az a célja, hogy minden tanítványa megállja helyét az életben. A jégkorong pedig nagy tanítómester e tekintetben, hiszen kitartásra, alázatra, kemény munkára, összetartásra, bajtársiasságra nevel.

„Jó gyerekek, elfogadják, amit mondok nekik, végtére is ezért vagyok itt, hogy a tapasztalataimmal segítsem őket, úgy érzem, jó kapcsolatot ápolunk, kedvesek, udvariasak. Azt akarom, hogy bízzanak bennem, ez pedig csak úgy lehetséges, ha tisztelem őket. Nem vagyok egy kiabáló edzőtípus, számomra a kölcsönös bizalom fontos. Ha én mérges vagyok és kiabálok, akkor a játékosok nem értik meg, mit várok el tőlük, és lehet, hogy elfordulnak a sportágtól, vagy dacból nem akarják a maximumot nyújtani. A lányok a csapatból meglepődtek, amikor azt mondtam, örülök, ha elbuknak, mert ez azt jelenti, hogy próbálkoztak, és ez a lényeg” – véli Dahlberg, akinek honfitársa, Pelle Torstenssen szintén a céhes városban dolgozik, a Háromszéki Ágyúsok vezetőedzőjeként.

A tréner szerint Svédországban a tízéves gyerek profi hokikarrierről álmodik, itt ez még nincs annyira kialakulva, de hamarosan eljutunk odáig, pláne, hogy most már van felnőtt jégkorongcsapatunk, a Háromszéki Ágyúsok példaképként szolgálnak a kicsiknek.

„A legjobb tanács, amit adhatok: élvezzék, amit csinálnak, azt akarom, hogy jól érezzék magukat ebben a biztonságos közegben, hogy tudják, ha hibáznak is, álljanak fel és próbálják újra. A lényeg, hogy nagy mosollyal jöjjenek, még akkor is, ha nehéz a munka” – jegyzi meg halkan. A legnagyobb elégtétel számára, hogy látszik a fejlődés a gyerekeken. „Mindig van javítanivaló, még akkor is, ha nagyon jól korcsolyázol, mindig lehetsz jobb, ez a siker alapja”. A heti három edzés mellé szeretnék a reggeli tréningeket is bevezetni, fél 7-től fél 8-ig, ezeken bármelyik korosztály részt vehet, reggelivel kiegészítve. Dahlberg szerint az iskolák is profitálhatnak ebből, mert a fizikai aktivitás serkenti az agyműködést és koncentrációképességet, ráadásul a sport fegyelmezetté és segítőkésszé tesz.

„A kemény munkához ragaszkodom, a gyakorlás nagyon fontos, annak mindig meglesz eredménye. A legfontosabb nem a győzelem, hanem az, hogy a játékosok fejlődjenek, tanuljanak” – fűzi hozzá a svéd edző, aki legnagyobb erényének a nyugodtságát tartja.

A Bikák játékostoborzásba fogtak, bárki csatlakozhat a Hokisulihoz, de tekintetbe kell venni, hogy 5–6 éves korban ajánlott elkezdeni a jégkorongot. Dahlberg kezdeményezésére új korcsolyaélező-gépet akarnak venni, jelenleg arra gyűjtenek, támogatókat keresnek.