A honfoglalók a hunok rokonai voltak?

A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója doktori értekezésének témáját bemutató előadása kezdetén az az archeogenetikáról szólt röviden. „Közvetlenül csontokból, maradványokból nyerjük ki a DNS-t. A csontporban nagyon kevés DNS van, ezért munkánkhoz speciális laborkörülmények szükségesek. Ha azonban sikerrel járunk, akár a neandervölgyi emberek genomszekvenciáját, össz-DNS-információtartalmát meg tudjuk határozni, illetve összehasonlítani a ma élő emberével, és meg tudjuk határozni, volt-e közöttük kapcsolat”, magyarázta.

A genetikai vizsgálatok logikájáról szólva kifejtette, miután összegyűjtötték, majd összehasonlították az őshonos, lokális népességekből gyűjtött genetikai mintákat, az egyes földrajzi vidékeken élő népességek speciális markerei (ismert DNS-szekvencia – szerk.) alapján elnevezték az adott régióra jellemző speciális markerszettet, és a világtérképre illesztették. „Amikor tehát van egy adatunk, és meg szeretnénk határozni egy emberről, milyen a genetikaimarker-összessége, meg kell keresnünk a világtérképen, hogy az adott marker hol található legnagyobb varianciában, és attól kezdve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az adott személy ősei valamikor arról a helyről származtak. Ez az egyéni kutatás”, hangsúlyozta.

Hozzátette, ennek megfelelően, ha egy népesség származását határozzák meg, attól függően, hogy az azt alkotó egyének zömében „mely helyre mutatnak”, megállapítható, hogy az adott népesség egy része mely régióból származott. „Ha pedig van egy másik nagyon összeálló része a népességnek, azzal is ugyanígy járunk el, a kettőből meg az össznépesség összehasonlító vizsgálatát végezzük el. Ezt szerettük volna a honfoglaló népességről elkészíteni, hiszen a mai napig nincsenek pontos adataink arról, hogy ők honnan származtak földrajzilag”, mutatott rá.

A kutatási eredmények összegzésekor kifejtette, miután a Kárpát-medencében 102 honfoglalóról gyűjtöttek genetikai információt, és megvizsgálták az anyai vonalaik származását, meglepő eredményre jutottak. „A honfoglaló népesség 30,4 százalékának anyai vonalai Közép-Belső-Ázsiában, az ázsiai hun birodalom legnagyobb kiterjedésének területén sűrűsödtek, így egyértelműen mondhatjuk, hogy egy jelentős ázsiai vérállományt hoztak a Kárpát-medencébe.” Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a honfoglaló népesség ugyancsak jelentős része az Európában található pontuszi-kaszpi-sztyeppe részen élt népességgel mutatott kapcsolatot.