A gyönyörű Losonc

Az az igazság, hogy Felvidék, azaz a mai Szlovákia bármelyik szegletében jársz, csodálatos helyekre lelsz. A mi sepsiszentgyörgyi Lábasházunk lépten-nyomon szemedbe ötlik, azt az égvilágon senki nem tudná letagadni, hogy éppen a sajátosan épült építészeti gyöngyszem hozza egészen közel hozzánk a távoli Losoncot. Közel három évtizede jártunk arrafelé, akkor még frissebbek voltak a sebek, de talán nagyobbak a szívek.

Losoncra több emlékezetes történet is vonzott. A legismertebb talán Kármán József személyisége, aki hihetetlen gyorsasággal tűnt fel, és úgy is tűnt el. Éppen megcsillogtatta írói, szerkesztői, szervezői tehetségét, s máris elvitte a kór. Pedig ez ifjú sok mindenre vihette volna még, ahogyan azt Fortinbras, a norvég királyfi is megmondta a dán Hamlet halálakor. Ha jól megnézzük, hiába volt korának egyik legtehetségesebbje, nevét sokan nem is ismerték. Olyan korszakban, környezetben élt, amikor például nem mindenki tartotta fontosnak nevével pecsételni meg egy-egy alkotást.

Mindenesetre Fanni hagyományai című munkájával – ezt sokféleképpen szoktuk nevezni; lehet regény, lehet szentimentális mű, novellafüzér, levélnapló, naplóregény, de lehet koraromantikus műnek is számítani – a tiszta magyar szépírói nyelvezet egyik megteremtője. És ott van még A nemzet csinosodása, amelyet ma talán esszének mondhatnánk, az Uránia című folyóirat, amelynek mindössze három száma jelent meg, s ezekben sok mindent találni, ami az európai kultúrához, a nők művelődési reményeinek hangsúlyozásához, általában a kultúra felkarolásához kötődik. Rövid életű volt a folyóirat, de rövid életű az alapító-szerkesztő is (1769. március 14. – 1795. június 3.).

Losoncra figyelhetünk azért is, mert a reformátusok most kapták vissza szép templomukat. Mi az 1990-es évek elején jártunk ott diákcsoporttal, s a füleki történelemtanár könnyezve mondta el, hogy édesapja volt ott az utolsó lelkész, mert anyagiak miatt az egyház a városnak adta át az épületet. Most kapták vissza, olvastam egy hírben. És tulajdonképpen itt született 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia, a Pálffy-palotában tartott reformkori országgyűlés alsó táblája itteni ülésén ajánlotta fel gróf Széchenyi István erre a célra jövedelmei egy részét. Emléktábla őrzi Petőfi itteni látogatását, Kármán-szobor áll a nagy templom előterében, a református temetőben nyugszik a hírneves Kármán József és Ráday Pál, a kuruckorszak jelentős alakja.