A bocsánatkérés elmaradt

A nagy öröm, majd a nagy parlamenti gyúródás közepette csak kevesen figyeltek oda, hogy az RMDSZ miként teljesített a decemberi 6-i parlamenti választásokon. Ma már bizonyos, hogy a szavazatok visszaosztása után a szövetségnek, már amennyire ez szövetség, 21 képviselője és 9 szenátora lesz. Lehetett volna több, ha a romániai magyarság bizalmát nem veszítették volna el. De elveszítették.

Már azzal is, hogy hajbókolnak az államelnök, Klaus Iohannis előtt, és annyira eldobták a sulykot, hogy a magyarországi ellenzéki pártok küldöttségét, köztük a szocialistákat nem is fogadták, holott korábban egyenlő távolság tartására esküdöztek. Aztán meggondolatlanul a román szocialistákkal puszilóztak, ahelyett hogy itt is a pártok közötti egyenlő távolságot betartották volna. Így az erdélyi magyarság több mint hetven százaléka távol maradt az urnáktól. És ez nem a járványnak betudható.

Ha az öntelt, román nacionalista ömlengéseket eregető, az alkotmányt szinte hetente megsértő, diktatorikus módon uralkodó államelnök a pártokkal szemben semlegesként viselkedik és nem pártvezérként – olyannyira, hogy az EBESZ is felfigyelt erre, és levélben figyelmeztette a jogtiprásra –, akkor a román választók sem maradnak távol. A sorozatosan emlegetett „én pártom” így levitézlett, és egyedül nem tudta összehozni az „én kormányomat”, hogy megerősítsék az „én hatalmamat”. Nem tehette még a Mentsétek meg Romániát Szövetség segédletével sem.

Ekkor fordult támogatásért az RMDSZ-hez. Ahhoz az RMDSZ-hez, amelynek választóit többször is lepocskondiázta. A szövetségi elnök erre fel, ahelyett, hogy kilengéseiért Iohannis bocsánatkérését követelte volna, még meg is magyarázta, hogy az miért sértegette a magyarokat! Egy szó sincs arról, hogy megtorpedózta Székelyföld autonómia-statútumát, és kijelentette, hogy amíg ő lesz Románia elnöke, a törvényt nem fogadja el! És ahelyett, hogy kívülről támogatnák a Rareş Bogdan-féle nacikkal teletömött liberálisokat, beállnak a kormányba, amelyben járvány idején veszélyes minisztériumot vállalnak el.

Félő, hogy így a következő választáskor hiába jön a fogjunk össze, mert ebből semmi nem lesz, akkor sem, ha a jelenlegi nacionalista erők megerősödnek. Mert az egyszerű erdélyi magyaroknak, akik élhető társadalmat akarnak a szülőföldjükön, nem harcolják ki az őket megillető jogokat.