A besúgók köztünk járnak

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2022. november 03., 00:182022. november 03., 00:18

A bukaresti közszolgálati tévé ismételten műsorra tűzi a szekuritátés megfigyelésről szóló ankétját, melyben jelentős személyiségek és közemberek vallanak dossziéjukról. Azokat ugyanis a CNSAS jóvoltából azóta kérésre kézhez lehet kapni, ámbátor bizonyos neveket törölnek, sőt, mint kiderült, egyes iratok is hiányozhatnak belőlük. No de tanulságos szembesülésekről számolnak be az interjúk, egy ortodox pap például azt meséli el, mivel utasította el a szekus tiszt felkérését: ő a gyónási titkot ha elárulja, a nyelvét kellene kivágnia egyháza törvénye szerint, márpedig mire menne a fejével nyelv nélkül? Óhatatlanul az jut az ember eszébe: vajon hányan követték példáját?

Megszólal viszont Gabriel Liiceanu, az ismert filozófus, aki meggyőződött arról, lakásába úgy jártak be távollétében, mintha sajátjuk lett volna, lemásolták családi fényképeit is, elolvasták kéziratait, adott időszakokban megfigyelték minden lépését, még azt is, ha nem lyukasztott jegyet a villamoson. Nem is érti, miért tulajdonítottak ekkora jelentőséget személyének, mondja, ő kimondottan „senki” volt akkor, véli, viszont a dosszié egészéből az a szándék bontakozik ki, hogy annak alapján bármikor bárkit bíróság elé lehessen állítani.

Egyes adatok szerint az 50 ezer tartótiszt mindenikének 50 besúgóból álló gépezetet kellett üzemeltetnie, az informátorok egy része pénzbeli javadalmazásban részesült. Egy hölgy meséli is, hogy informátor szomszédjának azóta is minden karácsonykor elküldi a 200 lejes nyugta másolatát, amivel az ő megfigyelését honorálták az illetőnek. A hálózat kiterjedtségét Andrei Bodiu azóta elhunyt brassói költő azzal szemlélteti, hogy diákkorában három kollégiumi szobatársa mindenikének megtalálta a róla szóló jelenté-seit, s arról is tudomással bír, hogy a kötelező kihelyezéskor jegytöbblettel jutalmazták őket a szervek, tehát társaik előtt választhattak állást.

Egymillió megfigyelési dosszié található az CNSAS archívumában, sok százezer informátoré, s Liiceanu pesszimista megjegyzéssel zárja: a felelősségre vonás elmaradt, a volt tisztek és informátoraik velünk élnek, mentalitásukat minden további nélkül megőrizhették...