A baróti csoda

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2021. október 01., 00:082021. október 01., 00:08

Egyet el merek mondani: a baróti iskola nem szorul az én dicsérő szavaimra. Ezt már akkor megtanultam és hangoztattam, amikor évtizedekkel ezelőtt benyitottam az erdővidéki intézmény kapuján, s kezdtem el azt az oktató–nevelői munkát, amely aztán kereken ötvenöt esztendeig tartott. Eredményesen vagy eredménytelenül koptattam az ottani intézet lépcsőit?

Úgy gondolom, sokan emlékeznek még az első iskolai folyóiratra, a kicsik és nagyok táncegyüttesére, az Irkutszki történetre, a tanár–diák minifoci- és kosárlabda-mérkőzésekre, irodalmi összejövetelekre… Igaz, mindössze két és fél évig tartott baróti „tündöklésem”, de el kell mondanom, hogy sehol, sem az egyetemen, sem később nem tanultam annyi pedagógiát, módszertant, mint abban a mostanában elég sok elmarasztalással sújtott tanodában. Nem hiszem, hogy jobbak lettek volna a tanárok, mint a mostaniak, a diákok sem változhattak meg annyira, hogy lépten-nyomon kritizálni kelljen őket, s különösen Erdővidék nem érdemli meg, hogy mindegyre hátrányos helyen emlegessük az ő iskolájukat.

Emlékszem, mindjárt az első évben, amikor odakerültem, alig volt tízesztendős a középiskola, de a két végzős osztályból egy osztálynyi került be különböző egyetemekre. Lehet, sem azelőtt, sem azután ilyen eresztés nem volt, de azt nem tagadhatjuk meg a megye talán legszebb vidékétől, hogy évszázadokon át, ma is, tegnap is ez az erdeiről is híres tájegység valósággal ontotta a neves embereket, tudósokat, nemcsak értelmiségieket, de kiváló szakmunkásokat is. Mondhatnám, s mondom is, ne bántsátok a baróti iskolát, sok másnál erősebb, híresebb, családiasabb. Ez is sarkall arra, végre úgy vegyem a tollat a kezembe, hogy abból kikerekedjék az én erdővidéki bolyongásom. Mert bizony bebolyongtam én, nem egyedül, hanem tanártársaimmal Vargyastól Uzonkáig, Bölöntől Hermányig ezt a csodálatos medencét, s mindig, most is azzal nyugtatom magam, bármit is terveznek, cselekednek, mondanak, zuvatolnak, a baróti iskola együtt, de külön-külön is Erdővidék, s miért ne mondanám, Háromszék egyik büszkesége!