A Barátság játéka

Jó érzés, ha egy szülői közösség bizalmat szavaz az óvónőknek. Jó érzés látni, hogy a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon Napsugár nagycsoportosai szüleikkel érkeznek Fotosmartonosra.

Meghívásnak tesznek eleget egy péntek délután, a Barátság játéka nevelési projekt záróeseményére. Hozzák gyermekeiket, a kosarakban tálak és evőeszközök, pléd és innivaló a családnak, így mintegy 90 gyermek és felnőtt gyűlt össze a fotosmartonosi óvoda udvarán. A házigazdák frissen sült kürtőskaláccsal és kávéval kínálták barátaikat.
Amíg a kicsik a szabadság játékainak hódoltak, labdáztak, homokoztak, tócsában topogtak, lejtőn legurultak, természetet csodáltak, addig a szülők és óvónők nekiláttak a húsos krumplitokány elkészítésének. Időközben Incze Mária óvónő a fotosmartonosiakkal bedagasztotta a második adag kürtőskalács tésztát hat kiló lisztből, receptek cserélődtek, szorgos kezek munkálkodtak. Meg lehetett figyelni a melegített, vajjal megkent fára feltekert tészta forgolódós jókedvét, és ki lehetett próbálni a sütés izgalmas várakozását is. Az óvoda és templom ölelésében kimagasló dombról látni lehetett, hogy Háromszéket esőfelhőkbe burkolta az Ég, csak a kedves kis település apraja-nagyja örülhetett a napsütésnek, az illatok élményének, az együttlétnek és a baráti beszélgetéseknek. Időközben megérkezett Kocsis Hunor táncoktató családjával, és fergeteges táncházas hangulatot teremtett: gyermekek, szülők, fotosmartonosiak, szentgyörgyiek együtt ropták a talpalávalót. Aztán kongatták a bográcsot, mindenki tálkájával beállt a sorba, a húsos-krumplitokány mellé frissen sarvalt és ízesített káposzta került, és a Diószegi pékség pityókás házikenyere teljessé tette a gasztronómiai versenyekre is beillő ízkavalkádot. Az Aranyalma présház tulajdonosai almalével kedveskedtek, de került elő körtepálinka, és az otthonról hozott bor sem maradt a kosarakban. A focipályán – a gyermekek legnagyobb örömére – tábortüzet raktak a helybéliek, Szabó Pál Szabolcs pedig dalokkal kedveskedett. Már kékes fénnyel festegette az ég az estét, szürkülődött, búcsúzkodni kezdtek a szentgyörgyiek. Álltunk az óvoda előtt a kapuban és a dombról legördülő autókaravánt figyeltük. Mi, óvónők arra gondoltunk, milyen jó érzés, ha egy szülő bizalmat szavaz az óvónőknek, ha rábízza aprócska kincsét, ha segíti a pedagógust, hogy megvalósítsa célkitűzéseit, ha felajánlja a segítségét. Teszi ezt azért, mert így nevelték, mert hisz az emberi kapcsolatok értékében, a közösségi utak járhatóságában, a nevelés fontosságában.
Ég és fold ölelésében örül a szívünk, és köszönetet mondunk minden szülőnek, aki segített értékké varázsolni ezt a projektzárós napot, köszönet a Diószegi pékségnek a tucatnyi házikenyérért, az Aranyalma Présháznak az egészséges nedűért, a fotosmartonosi és a szentgyörgyi szülőknek, asszonyoknak a kétkezi munkáért, a segítségért és támogatásért.
Bartók Emese, Bálint Enikő, Incze Mária Terézia óvónők