150 éve született Péter Mózes tanár, igazgató

Érdekes útja volt ennek az intézménynek. Háromszéken mindenkor nagy számban termettek kiemelkedő tehetségek, nem néhányan, hanem sok százan, sok ezren, akik itteni lehetőségek híján nagynevű tanodákba kopogtattak be, egész Magyarország vagy Nyugat-Európa patinás, tudást adó intézményeibe. Ha tehát meg akarták tartani, itthon akarták marasztalni az ifjakat, lehetőséget kellett teremteni számukra az itthoni észcsiszolásra. Az Algimnázium, majd a Főgimnázium beindulása után valósággal beindultak a háromszéki tudásvágyók is, és ha el is nyúlt kissé a főgimnáziummá történő felemelkedés, annál nagyobb lázzal léptek, cselekedtek, akiknek szívügye volt az oktatás sorsa. Nagy szerencsének – vagy természetesnek? – tekinthető, hogy a fiatal tanintézet vezetői, igazgatói, segítői, köztük a tanári közösség nem lankadó szorgalommal ügyködtek a fenntartásáért, hírnevének öregbítéséért. Ennek az útnak feltárása, előtérbe helyezése soha nem szünetelhet!

Ezért is vesszük oly nagy szeretettel és elismeréssel kezünkbe az iskoláról szóló legújabb kiadványt, amelyben a még nagyon ifjú iskola rövid, de máris rendkívül gazdag életútjáról olvashatunk a mindenkori legavatottabb szerző, az éppen tisztségben lévő iskolaigazgató tollából. Csikós Júlia, a Mikó dokumentációs könyvtárának elhivatott őre, bibliográfusa jó érzékkel emelte le a polcról Péter Mózes iskolatörténeti munkáját, s igen nagy hozzáértéssel és tisztelettel gondozta, jegyzetekkel ellátta a világháború előtti és alatti, csöppet sem könnyű évekről szóló összefoglaló írást.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Csikós Júliánál talán jártasabb és hozzáértőbb szakember nincs is Mikó-ügyben, és ha minden az elképzelések szerint történik, lesz ennek a mostani kiadványnak folytatása is. Azaz amolyan sorozat kerekedhet ki azoknak az igazgatóknak, pedagógusoknak egyelőre a közönség számára ismeretlen műveiből, amelyek az elmúlt másfél évszázad sepsiszentgyörgyi oktatás- és iskolatörténeti eseményeit, életét felmutatják. Az a tény, hogy tulajdonképpen első kézből kapunk felvilágosítást a tanintézet mindennapjairól, hitelesebbé és valószerűbbé teszi a leírtakat. Ha minden korban papírra vetették volna főleg iskolaigazgatók az általuk vezetett intézet sorsát, ma nem kellene adatok után loholniuk az iskolatörténészeknek.

Csikós Júlia érzelmektől sem mentes kis bevezető, illetve életrajzi írásban hozza közel hozzánk azt a nagy tekintélyű igazgatót, múzeumőrt, aki 40 évet töltött iskolai szolgálatban igazgatóként, tanárként, akinek nagy szerepe volt a világháború utáni talpra állásban. Felsejlik ebből a képből a szigorú, a szabályokat betartó, de mélyen emberséges, diákbarát, szülőföldszerető nagyszerű ember személyisége. A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium történetének vázlata és jelenlegi állapotrajza című alkotás egyike Péter Mózes műveinek, s Csikós Júlia által nagyon pontosan összeállított könyvészet nyújt bepillantást Péter Mózes írói, alkotói műhelyébe (hátha ezekből az írásokból, értesítőkből, beszédekből is összeáll majd egy érdekes kötet!), de a figyelmes könyv- és életműgondozó könyvtárőr nem feledkezik meg az igazgató, majd tanár és közszereplő munkásságáról szóló utalások felsorakoztatásáról sem.

A kiadványt összeállító Csikós Júlia munkáját segítette Kádár István, aki az ízléses borítót tervezte, a felhasznált fényképek korabeliek. És hadd tegyük hozzá: dicséretes döntése a kollégium vezetésének, hogy jutalomkönyvként ezt a kiadványt megkapják az éltanulók, a végzős tizenkettedikesek és a teljes pedagóguskar, a kisegítő tanszemélyzet. Ezzel is tisztelegnek a 160 éves iskola előtt, és így emlékeznek Péter Mózes születésének 150., halálának 90. évfordulója apropóján.