Gálával búcsúztatták az idényt

„Durva belemenés” a fehérek cserepadjánál, az elkövetőre pedig egyszerre ugrik rá a teljes együttes, persze, mindezt látva a rakás tetején teremnek a pirosak is. Senki nem hagyja magát, „pofonok” sokasága zuhog, hogy aztán végül nevetésbe menjen át a színlelt tömegverekedés. A közönség persze jól szórakozik. Jókedv és szórakozás – ez is volt a célja a szombat este lezajlott gyergyószentmiklósi hokigálának, ahol a közönség és csapat közösen ünnepelhette a Brassóban szerzett bronzot, és búcsúztatták a szezont, illetve búcsúztak egymástól is.

Gergely Lehel játékvezetőnek nem volt könnyű dolga, sok volt a szabálytalanság és a kiállítás – igaz, amikor kiderült, hogy a büntetőpadon söröket osztogatnak a hokisoknak, magának is adott két percet egy kortyra. A szabályok és a komolyság ugyan nem volt része a játéknak, de nem is hiányzott senkinek. A közönség pedig egyformán biztatta a két csapatot, a pirosakat és fehéreket, hiszen mindkét oldalon a mieink voltak, a Progym játékosai. Tegyük hozzá, többségük most utoljára. A légiósok és a HSC Csíkszeredától érkezett játékosok a gála után már csomagoltak is, mentek haza, s nem lehet tudni, hogy hány játékost látunk viszont piros-fehérben. Tény, a brassói bronzmeccs után adott nyilatkozatokban senki nem zárta ki, hogy szívesen folytatná Gyergyóban. Majd kiderül, máris el kell kezdeni az építkezést, a készülést a következő szezonra, sőt talán már az azt követő évre is, hiszen nem titok, a Mol Liga a cél.

Egyelőre azonban még a szép pillanatokra való emlékezés az uralkodó, a Steaua elleni sikerekre, Brassó háromszori legyőzésére és a szombat esti gálára. Rengeteg közös fénykép készült a fiúkkal, emlékek, amelyek megmaradnak. Vannak játékosok, akik a gálameccs után befejezik pályafutásukat. Bízunk benne, illő elbúcsúztatást kapnak majd ők is. Megérdemlik. A gálán különösen a két szlovák játékos, Satek és Mikeska volt elemében hangulatfelelős szerepben, kimásztak a szurkolók közé, együtt skandáltak és ugráltak a szurkolókkal az „aki ugrál büszke székely” rigmusra, s horgásztak a kapun ücsörögve.

A piros-fehér meccs döntetlennel zárult, igaz, nem sokat számított az eredmény, csak a rend kedvéért jegyezzük meg, talán 8-8 volt az állás. A vetélkedők, a büntetőlövések már komolyabbra sikerültek, ott már megmutatták, milyen trükkökre képesek a kapusokkal szemtől szembe víve a korongot. Járt is a taps. Megmérték: 130 decibellel tapsolt, szurkolt a közönség. Felvetődik a kérdés, mennyi lehet ez tétmeccsen, döntetlen állásnál, egy perccel a vége előtt.

Aztán véget ért minden. A szurkolók sokasága tette fel ugyanazokat a kérdéseket Kiricsenkónak, Novaknak, Mikeskának és a többi megkedvelt légiósnak: jövőre ugye visszajössz? A válasz: talán, a vezetőségen múlik. A csíkiakat nem tartóztatták. Nem azért, mintha nem látnák őket is szívesen a következő szezonban is piros-fehérben, de tudjuk: a becsületszó kötelez, és a becsületszót arra adta a Progym, hogy a bajnokság végén mindenki visszaigazol Csíkszeredába. Kék-fehérbe öltöznek, de a biztatás mindig kijár majd a fiúknak – kivéve persze, ha éppen a Progym ellen játszanak. Lesz dolguk a klubvezetőknek. A gyergyói közönség jövőre is egy ilyen csapatot szeretne, mint amilyen a most elbúcsúzó volt.