Visszaszámlálás

Mai árfolyamon 12 milliárd eurónak megfelelő SDR (Special Drawing Rights - Különleges Lehívási Jogok, a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap által igazgatott nemzetközi tartalékvaluta-rendszerben) a törlesztendő kölcsönünk az idei nyári kezdettel 2016 végéig. A második félévben ebből 2 milliárdot kell átutalni a Nemzetközi Valutaalap számlájára, ahol (ki tudta?) a második nagy felvevő vagyunk az eltájolódott görögök és Magyarország mögött. A görögök készenléti kölcsön formájában 26,4 milliárd SDR-re jogosultak, de annak csak kétharmadát hívták is le, a magyarok pedig 10,5 milliárdból gazdálkodhattak, de csak 7,6-ot hívtak le.

Az első ijedtségre, 2009-ben mentünk ki ezért a pénzkonvertálási lehetőségért, és máig 10,5 milliárdot hívtunk le összesen. Alig vettük észre, hogy nálunk van a pénz. Az utóbbi három évben folyamatosan arra panaszkodott a kormány, hogy forráshiányos költségvetésünk feltöltése mennyi gondot okoz, vérre menő alku az ára, és persze közteher, amit vállalnunk kell. A történet közismert, nem részletezném. A források utáni futkorászásban elmentünk újfent a Nemzetközi Valutaalaphoz, az Európa Bizottsághoz is, ahonnan 5 milliárd eurót hoztunk el 2015-ben esedékes első törlesztési kötelezettséggel öt évre felosztva, de átugorva a 2016-os választási évet. A Világbank is „kisegített\" egymilliárd euróval, ennek a törlesztése csak 2022-től esedékes.

Eddig csak a felvett összeg kamatait fizettük az egyre-másra 20 milliárd euróra gyűlt összegnek. Egy korábbi írásomban említettem, hogy augusztus 6-án kell 546 millió SDR-t átutalni, ami mai árfolyamon (a június 15-i záráskor 1,2065 euró volt egy SDR) egy 650 millió eurót meghaladó összeg. A teljes idei törlesztési kötelezettség hozzávetőlegesen 1,8 milliárd euró. Óriási summának tűnik? A súlya nem egészen 1 százaléka az ország bruttó hazai termékének (közönségesen: GDP).

Hogyan kerül ki az 1,8 milliárd amúgy is szűkös tartalékainkból? Nyilvánvaló, hogy kisebb részt tőlünk, akik behordjuk (már aki) adóban és 326 féle illetékben, meg egyéb járulékban a kincstárba. Az alapösszegből 121 millió eurót tehát a kincstár áll, a maradék 1,4 milliárd eurót (1,8-ig a többi a kamat) a Nemzeti Bank. Azért van ez így, mert a költségvetésbe az említett 12 milliárd euróból csak kb. 2 milliárd került, a többit a Román Nemzeti Bank bespájzolta, és spekulált vele, úgymond devizatartalék formájában. Ezt azért fontos tudni, mert indokolatlan lenne a költségvetésre nehezedő teherre maszatolni bármit, a jegybank devizatartaléka a heti jelentés szerint 33,5 milliárd euró, amibe lazán belefér az idei törlesztési összeg. 2013 és 2014 is gondtalan lehet, bár akkor az ideinek szinte két és félszeresét kell majd átutalni, ha nem kerül homok a gépezetbe. Márpedig ez az, ami beláthatatlan.

Például. Az elmúlt héten egyértelművé vált, hogy a hadseregtartalék nyugállományú részének a bíróság által jogerősen megítélt nyugdíjpótló összeget ki kell fizetni a levonás kezdetéig visszaszámolva. Újabb 14 milliós kifizetési kényszer annak a 850, pert nyert közalkalmazottnak a bére, akiket ugyancsak bíróság jogerős ítélete visszahelyez elbocsátásuk előtti jogaikba. Feszít az állásukban maradt közalkalmazottaknak december 1-jére ígért 8-ról 7,5-re fogyott bérkiegészítése, és még ki tudja, mi minden, ami majd ezután kerül elő a szőnyeg alól.

Tartok tőle, hogy a vasárnap kialakult patthelyzetben is jobban állnak a görögök.