Hajnal Csilla (R)
2013. január 20., 13:442013. január 20., 13:44
2013. január 20., 14:042013. január 20., 14:04
Egy érdekes levelet juttattak el minap a szerkesztőségünkbe, amelyben egy Csíkszeredában élő angol édesapa ír arról, hogy ő hogyan látja az erdélyi magyar diákok román nyelvoktatását egy csíkszeredai iskolában tanuló, félig székely kislánya révén.
Szerinte minden román állampolgárnak kellene tudnia románul – és igaza van! Csakhogy nem mindegy, hogy egy nyelvet anyanyelvedként sajátítasz el, vagy idegen nyelvként – nevezhetjük második nyelvnek, ahogyan az apuka nevezi – tanulod meg azt. „A román nyelvet minden gyerek ugyanolyan tanterv alapján tanulja: a román anyanyelvűek is és azok is, akik második nyelvként kell tanulják azt. A nacionalista strucc-taktika: ki kéne nyissuk a szemünket, és észrevegyük, hogy a gyerekek ezen két csoportjának másak az igényei, és a nyelvet nem azonos szintről kezdik tanulni. Az lenne a logikus, hogy ha ugyanúgy bánunk velük, akkor mind »ügyes, jó román gyerekek« lesznek” – írja az angol édesapa, aki maga is nyelvtanár.
Nem erdélyi magyarként, mondhatni kívülállóként igencsak rátapintott a lényegre, átlátja a román oktatás faramuci helyzetét. A rendszer úgy próbál meg „jó románokat” nevelni az erdélyi magyarokból, hogy közben éppen a visszájára sülnek el a dolgok. Kissé ironikus. Míg arra összpontosítanak, hogy mindenki megtanulja Bacovia, Sadoveanu vagy Creanga nyelvezetét, a román irodalmi fordulatokat, addig elfelejtik, hogy előbb kommunikálni kellene megtanítani azokat a diákokat, akikhez édesanyjuk magyarul szólt először, magyar gyerekdalokon nőttek fel, magyar családban, erdélyi magyar kultúrában.
Csodálkozunk azon, hogy rengeteg székelyföldi nem beszél románul? Hiszen, hogy is beszélnének, amikor senki nem tanítja meg nekik. Az első „élményük” az ország hivatalos nyelvével az általános iskolában van román órán. Addig talán soha nem kell még egy szót sem kimondaniuk románul. Minek? A család, a szomszédok, a bolti eladó és a játszótársak is mind magyarok. Az iskolában a román nyelvtanár is legtöbb esetben magyar anyanyelvű, így ott sincsenek arra „kényszerülve”, hogy románul fejezzék ki magukat, azaz, még kommunikációs szinten sem tanulhatnak így meg, nemhogy irodalmi nyelven! Ezért sok magyar diák főként azt tanulja meg, hogyan lehet alkalmazkodni a rendszerhez, ahhoz, hogy „túlélje” a románórát, hogy átcsússzon a vizsgán. Sokuknak persze nem sikerül, és hosszú távon megbélyegzik ezzel sorsukat – lásd érettségi. És így nem lesznek „ügyes, jó román gyerekek” Székelyföldön...
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!