Tényleg szükséghelyzet van

Ha emlékezetem nem csal, a 90-es évek legvégén, a fiatal házasok gondjain segíteni hivatott állami lakásépítő program szabályozójában találkoztam először nálunk – mint potenciális finanszírozási lehetőséggel – a jelzáloghitel fogalmával. Alig különbözött tartalmilag a lakásépítési kölcsöntől. Külön statisztikázták a pénzintézetek. A jogszabályba belefogalmazott lehetőségben az volt a bíztató, hogy óvatosan, de felismerhető szándékkal a jogalkotó kialakította a jelzáloghitel piacának a többi elemét is, de mire kialakult volna a magánjáró rendszer, a pénzintézetek kontársága és nem utolsó sorban a Román Nemzeti Bank számomra máig értelmezhetetlen betartása, az egész magától bedugult. Nem részletezném sem azt, hogy miben áll a rendszer (lényegében ma is felépíthető lenne) és miben a RNB bűne, túlságosan elvinne a mai témámtól, de közvetve kiderül a hasonlóságok mentén.

A reálgazdaság finanszírozásának bezártsága, a személyi kölcsönfelvétel beszűkítése és természetesen a szükség új banki terméket szült: egészségvédelmi – lényegében orvosi költségekre fölvehető – kölcsönt. Öt bank konyhájára néztem be. Nem nevezem meg őket, mert nem lenne ildomos, az ajánlataikról próbálok eligazítást adni.

Az ajánlatok szándéka egybehangzó: olyan orvosi költségek finanszírozást „segítenék” ezzel a termékkel, amelyek máshonnan (betegsegélyező, családi kassza, baráti kölcsönök, lakossági kölcsön stb.) nem fedezhetők az összeg nagysága okán. A bejáratott lakossági kölcsönök futamidejét öt évre korlátozta az új szabályozás, és egyéb feltételeit is úgy beszűkítette, hogy mai árakon egy vakbélműtét finanszírozása is esélytelen egy ilyen felvétellel jobbhírű klinikán, mert az ún. állami egészségellátás inkább politikai vitatéma, mint ellátás. Huncutság szükséghelyzetben. Néhány bank simán lenyúlta a jelzálogkölcsön elemeinek egy részét: 10, 20, sőt 35 éves futamidővel és ingatlan tulajdonra tett jelzáloggal akkora pénzt ad, amennyire a fantáziánk kiterjed. Százezer euró alapú jelzálogkölcsönt is fel lehet venni 35 éves futamidőre az egyik pénzintézetben 9,20%-os évi kamatlábon plusz 0,40%-os műveleti ráadással. Ugyanaz a bank tizedannyit kínál tíz évre, jelzálog nélkül, 12,20%-os kamatlábbal (+0,71%-os rászámolással a futamidő végére). Vetélytársa 20 ezret ajánl tíz évre csali 6,66%-os kamatlábbal, ami a futamidő végére 12,12% lesz a műveleti költségek rámaszatolásával. Lej alapú jelzálogkölcsön felvételi szándéka esetében az ajánlat ugyanannál a két banknál 445, illetve 440 ezer, 35, illetve 20 évre, az egyiknél 11,62% (12,26%) a kamatláb, a másiknál (20 évre) 7,38% (9,73%). A rövid futamidejű (3,4 év) jelzálog nélküli kölcsönök szokványosak (2500–5000 euró alapú vagy annak megfelelő lej összege).

A felvett összeget a gyógyellátó intézet számlájára utalják át számlaigazolással, az egyik pénzintézet viszont az összeg egy meghatározott részére (hálapénz vagy ilyesmi?) nem kér igazoló aktát (készpénzt ad ki vagy magánszámlára utal). Az egyik bank ezt a kölcsönrészt bankkártyán adja kézbe. Ha a kuncsaft a felvétel jóváhagyása utáni 15 napon belül lehívja a pénzt, a bank nem kér róla elszámolást. Utóbbi eljárásokat az adótörvénykönyv „nem támogatja” – vagy ki tudja, ebben a nagy tumultusban.

Hogy milyen orvosi ellátásra fordítja a kuncsaft a pénzt, az közömbös a banknak, szemhéjfelvarrás sem kizárt. Egyértelmű, hogy az összegek nagyságrendje és a kölcsön garanciái diszkriminatívak, vagyis egyesek esélye.