Százezres tömeg tüntetett autonómiáért Csíkszeredában

Több mint százezer székely tüntetett szombat este Csíkszeredában autonómiát követelve Székelyföldnek, és tiltakozva a román alkotmánybíróság döntése ellen, amely értelmében a régióban többségben élő székelyeket nem lehet „nemzetalkotó” népcsoportnak tekinteni a román alaptörvény szerint. A rendőrség szerint a Tapstéren tartott tömegmegmozduláson több mint százezer ember vett részt, míg a tüntetés szervezői 140 ezresre becsülték a tömeget.

A tüntetést egy nappal az után tartották, hogy a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette Székelyföld új, 2006-ban elfogadott autonómia-statútumának egyik fontos részét. Ez a statútum – amely nagyjából a német tartományok helyi alkotmányának felel meg – mind a román, mind a székely parlamentben jóváhagyást nyert, Székelyföld polgárai pedig népszavazáson adták rá áldásukat, de a konzervatív Néppárt 2006-ban panaszt emelt ellene a bukaresti alkotmánybíróságon.

A taláros testület – a liberális és konzervatív bírák négy évig tartó vitája után – döntést hozott arról, hogy a székelyek nem lehetnek „nemzet” (mint azt a statútum preambuluma rögzíti), mert az ellentétes a román alkotmánnyal, amely csak egy nemzetet – a románt – ismer el Romániában.

Na, eddig tartott az álmom, sőt, bevallom: játszadozásom a számokkal. Matektanárom biztos, sírva rohan ki most a tanáriból, de ezerszer megrágtam, osztottam, szoroztam. Jelentem: a 144 ezer az 18 százaléka a 800 ezernek, ha ennyi ma a székely, és nem ötvenezerrel kevesebb. Ja, hogy mi ez a bűvös 18-as? Azt egy középarányosból nyertem. Összeadtam 1,1 és 1,5 milliót, majd elosztottam kettővel, az ugye 1,3 millió, ez pedig 18 százaléka a ma Katalóniában élő 7 134 697 katalánnak. (A középarányos kiszámítását a rendőrség és a szervezők adatai közötti eltérés miatt tartottam szükségesnek). Mert a hír – az álmom – félig azért igaz. Elegendő lesz felcserélni a „székely” és „Románia” szavakat „katalánra” és „Spanyolországra”, Csíkszeredát Barcelonára, Bukarestet Madridra. Mert igen, ott, az Ibériai-félszigeten több mint egymillió ember összefogott, és egyszerre üvöltötte ki szíve fájdalmát. Képesek voltak rá, megtették. Mi miért vagyunk különbek? Nekünk csak az utópia marad?

P.S.: Anonim3 most átmegy román szomszédjához, és leveri a lakatot a postaládájáról. Anonim7 lesmárolja az asszonyt, s tölt még egy köményest. Szívlapát és Csőbéla ugyan „Autonómiát” feliratok nyomtatásába kezd a tintasugarason, de Anonim8 lázas utánszámolásba kezd, aztán leveri a macskát egy tizedesvesszővel. Kálmán53 lefejeli az idegtől a csűrajtót, míg Bicska21 két anonimmal aláírásgyűjtésbe kezd minden rohadt és karosszékből dirigáló újságíró ellen. Deszka4 pert indít, mert komája nem adja a kölcsönvett szántófőd sarkát, miközben Verestóy eladja összes cseresznyefáját Zsizsi Becalinak. Anonim Egyesület létesül tehetetlenség magyarázás céljából, amely majd fellép a matematikai kerekítés és a becsületsértések ellen is. Băsescu pedig egyenesen fogja magát, hátradől a tengerparton és szabadságra küldi az összes hírszerzőt. Hát, így.