Sípálya vagy seb a természeten?

Nem először írom le, siratok minden kivágott fát, és siratom a meggyalázott tájat, bárhol is legyen az. Bár büszkeségünk a csíki táj, dús zöldjével, színes mezőcsíkjaival, valljuk be, már nem a régi. Azt már jó ideje látjuk, hogy az uniós szemléletváltás sulykolása, a farmergazdálkodás kiszorítja a kis családi gazdaságokat, a tagosítás a nadrágszíj-parcellákat, és lassan eltűnik a székely táj Nagy Imre által megfestett sokszínűsége, szőttes rokolyához hasonló domboldalai, erdei vadonjai. A Szent Péter-templom árnyékából nézve óriási összefüggő kukoricatábla takarta el a nyáron a Hiászol-gödrének keskeny gyepűjét, biztos tüneteként az általános felmelegedésnek vagy talán a génmódosított kukoricafajtának.

Azt kívántam, bár takarná el a Kis-Somlyó hegyét is, hogy ne lássa emberi szem az oldalában éktelenedő és egyre terebélyesedő sebet, a leendő sípályát. Hatalmas oszlopok a lecsupaszított hegyoldalon, a drótkötél óriáscsigája ott éktelenkedik épp a Salvator-kápolna közvetlen szomszédságában, amelynek immár nemcsak kis tornyát látni, hanem – a megritkult erdő miatt – egészében is. Alkalmasint arra gondolhattak létesítői, hogy felfedezik a síbakancsos vallási turizmust, télen sífelvonóval viszik fel a hegyre a zarándokokat, akik megkerülve a Somlyó hegyet, elfogyaszthatnak egy kupica pálinkát a sípálya aljában kialakított kocsmában. Sízni és ródlizni mindig is lehetett a Somlyó oldalában, de sípályát építeni csak az ántivilágban jutott eszébe annak a hatalomnak, amely a pünkösdi búcsúra rászervezte a Tavasz a Hargitán fesztivált.

De kérdem én, ma ki diktál a Somlyó hegyén? Micsoda önös érdek az, amely saját közössége ellenében semmibe veszi a szakrális hely látványát. Nem a sízők ellenében beszélek, magam is szenvedélyes műkedvelője vagyok a sportnak, ezért merem leírni, még sípálya is elképzelhető lehet télen a Kis-Somlyó hegyén, de csak kisméretű, leszerelhető, erdőirtás nélkül létrehozható. A Somlyó hegyhez nem szabadott volna nyúlni, sem telefonjel-átjátszó torony, sem nagy kapacitású sípálya építése végett. Mert ha mi nem tiszteljük, ha magunk csúfoljuk meg istenadta szépségét, kérdem én, hogyan várjuk el vadidegenek döntését, hogy Csíksomlyó, a búcsújáró hely a világörökségi listára felkerüljön?!

Első közlésben megjelent a Csíki Hírlap 2013. november 11-ei számában.