Repülni jó!

A marosvásárhely-vidrátszegi repülőtér működésének hatékonysága mindig is érdekelt, bár – noha gyakrabban szeretném – csak ritkán veszem igénybe a szolgáltatásait. A reptér forgalma ugyanis kihatással van a város és az egész régió gazdasági fejlődésére, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy elsőre tűnhet. Egyáltalán nem véletlen, hogy a kolozsvár-szamosfalvi repteret működtető megyei tanács hatalmas féltékenységgel figyel Vidrátszegre, beleköt az élő fába is, csak hogy valamilyen módon gáncsolja, hiszen tudja: annak ellenére, hogy pillanatnyilag a szamosfalvi légikikötő forgalmával aligha vetekedhet, fejlődési potenciálja nagyságrendekkel meghaladja ezét, márpedig abban igaza van, hogy hosszú távon túl közelinek bizonyulhat a mindössze 100 km-re található vetélytárs.

Ezért aggódtam, amikor a reptér politikai játszmák eszközévé degradálódott, amikor a Malév megszűnte miatt gyakorlatilag egyetlen társaság maradt menetrend szerinti járatokkal (plusz a Bukarestbe hetente kétszer repülő Tarom), ami bizony igen kiszolgáltatott helyzetet eredményezett. Márpedig a WizzAir egyszer már faképnél hagyta a marosvásárhelyieket, szerencsére talán tanultak abból, hogy nem szabad mindig maradéktalanul figyelembe venni a kolozsvári szirénhangokat. Most azonban, a Ryanair érkezésével, amely Romániában csupán Konstancán száll még le, valamivel kiegyensúlyozottabb helyzet alakult ki, amely megnyitja a további fejlesztések előtt is az utat, s talán ha egy harmadik fapados cég is letelepedik, s mindhárom társaság legalább öt-hat célállomást szolgál majd ki, megakadályozhatatlanná válik Vidrátszeg kikerülése Szamosfalva erősen satnyító hatású árnyékából.

Most azon morfondírozom, hogy vajon mennyiben befolyásolták az ír társasággal folytatott tárgyalások eredményességét a reptér élén bekövetkezett változások. Köztudomású, hogy a volt igazgató már egy évtizede ígéri az új szolgáltatókat, a Ryanair azonban éppen most bukkant fel, amikor egy jó éve új vezetőség került a reptér élére. Sőt, talán most a legstabilabb a helyzet, amikor csupán ideiglenes vezető irányít, miután a politikai támasz nélkül maradt újabb igazgató is lemondott. Peti Andrást pedig eddig még senki nem támadta, így éppen ő mutathatta fel ezt az eredményt. Mindez pedig azt sugallja, hogy a repülőtér fejlődése a fölötte zajló politikai viharok elsimulásának függvénye. Mint szinte minden terület esetében.

No nem mintha ez politikusainkat zavarná...