Rendőrmeló

Ha valaki azt meri állítani mostanában, hogy kevés a rendőr Székelyföldön, érdemes szájon vágni... egy replikával: dehogy kevés, hisz azok is fantomok után szaladgálnak, akik drága közpénzen teljesítenek szolgálatot a régióban! Eddig többnyire csak sub rosa beszéltek arról az itt élő őshonosok, hogy aki rendőrként működik ezen a tájon, az nemcsak tényleges rendfenntartói feladatokat lát el, nemcsak a közbiztonság szavatolása és a törvényesség betartatása a dolga, hanem bizony a központi hatalom megtestesítője és a nemzetállami politika érvényesítője is egyben. A „demokratúra” meghosszabbított karja a közrendőr, a román rendőr (mert hát Székelyföldön a rendőrök elsöprő többsége nem székely, nem magyar, sőt nem is ismeri-érti-beszéli az itt élők nyelvét), aki a legtöbb esetben a szülőföldjétől távol, „idegen” nyelvi és kulturális környezetben kénytelen szolgálni és boldogulni. S hogy ne érezze száműzetésnek, büntetésnek az itteni szolgálatot, bizonyos kedvezményekben és privilégiumokban részesül. Nincs rálátásom arra, hogy ettől most van-e tülekedés a székelyföldi rendőri posztokért vagy sem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akár kevesen vannak, akár elegen, akár fölösen, nem arra használják őket, amire kellene! Nem hinném, hogy ilyen időkben, ilyen közbiztonság, ilyen közállapotok mellett azzal kellene foglalkoznia a rendőrnek, hogy ki milyen zászlókat, lobogókat tűz ki ide vagy oda. Nem hinném, hogy feljebbvalóik arra kellene utasítsák őket, hogy a magyar közösség választott és kinevezett tisztségviselőit, közéleti személyiségeit zaklassák, citálgassák, előállítsák különféle szimbolikus gesztusok (fellobogózás, megemlékezés, versmondás) miatt. Nem hinném, hogy ezért fizetjük, tartjuk őket.