Mit akar a férfi, és mit akar a nő?

Sokszor hallani, hogy ma már nem olyanok a nők és férfiak, mint régen, előbbiek csak elvárásokkal vannak teli, míg utóbbiakból kihalt a tisztelet és udvariasság. De mi is a helyzet valójában? Egyik barátom szerint hajdanán, a férfi fizikailag erősebb lévén, elnyomta nőnemű társait, akadályozta szellemi fejlődésükben. Nem mintha ez ma különösebben érződne, de ha a férfi nem hátráltatta volna a nőt, sokkal jobb társa volna ma – véli ezt egy férfi. Ugyanakkor állítása szerint egyes nők visszaélnek helyzetükkel, mivel a férfiak nem pofonnal válaszolnak a hisztire, és máris elharapódzik a dolog.

Igazából a kapcsolatok alapkérdése az, hogy találkozik-e az elvárás azzal, amit kapunk, és tudjuk-e tisztelni a másikat. Pszichológusok felmérése szerint a társadalom több mint fele él társas magányban, együtt valakivel, de elszigetelve. A férfiak, ha látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, nem támogatják, hiszen ők úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. A nő viszont, bár megoldja az adódó helyzeteket, de az érzései igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását.

Sok férfitől hallani azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Innen az anekdota is: székely házaspár ül a lócán, kérdezi az asszony a férjétől, szereti-e még, hisz sosem mondja. Férj válasza: Egyszer megmondtam. Ha változás lesz, szólok!

A férfi–nő kapcsolatokat tekintve valóban megváltozott a világ, mások a prioritások, az elvárások és szempontok, és bár egyre gyakrabban halljuk az egyenjogúságot, még mindig mi vagyunk a gyengébbik nem. Ez ellen nincs értelme tiltakozni és kételkedni, de tény, hogy a világba kell a férfi és kell a nő. Erről szól a jin-jang elv is, hiszen a férfi erejéhez kell a nő bátorsága és hite, amely irányít, befolyásol, mérsékel. A legjobb az, ha nincs alá- és fölérendeltség, hiszen az élet és a világ előrehaladásához a férfi–nő viszony egyensúlya szükséges.