Mindenkinek van toplistája

Van úgy, hogy egymástól független események, történések egy újabbat szülnek: jegyzeteltem a székelyudvarhelyi közlekedés-rendészet fekete toplistáját, nem sokkal később pedig Kelemen Hunor államfőjelöltet hallgattam, aki azirányú reményét fejezte ki, hogy a közelgő választások iránt növekedni fog az érdeklődés, közben pedig a saját listámat is nézegettem – igaz, ez csak egy bevásárlási volt.

A pillanatokat viszont egymásra „másolva” elkalandoztam: vajon mi érdekel minket? Most, 2009 novemberében hogyan nézne ki az átlag székelyföldi érdeklődési toplistája, pontosabban melyek azok a hírek, témák, hogy divatosan, netesen fogalmazzak: topic-ok, amelyek leginkább foglalkoztatnak minket, amelyek naponta ismerősökkel, rokonokkal, szomszédokkal, munkatársakkal megejtett beszélgetéseink legfőbb tárgyát képezik? A hétvégi választás lenne listaelső, az újinfluenza, netán a válság? Mi követné azt: a családi kassza kongása, a szomszéd kutyájának nyüszítése, vagy a közvetlen kolléga sikere, netán sikertelensége? Településünk, közösségünk, családunk alapvető gondjai? A világbéke?

Melyikre szavaznának, melyiket választanák listájukra? Vagy nem választanak? Az is egy választás. Hisz – nevesítjük, vagy sem, gondolkodunk rajta, vagy sem – mindenkinek van egy állandó, ha úgy tetszik, hosszú távú, és egy folytonosan változó, mondjuk rövid kifutású toplistája, annak megfelelően, hogy milyen ismeretcsomaggal bandukolunk e világban, mi érdekel, melyek céljaink, milyen álmok, vágyak hajtanak. És mindennap – tetszik, vagy sem – választunk is. Két kötés retek közül a szebbiket, sörből, nőből a jobbikat, s ha a Jobbik nem jön be, akkor mást. Csak választék legyen, és saját lista, ami alapján szelektálhatunk. Munkára fel tehát, készítsenek listát magukról maguknak, legyen ez egy egyszerű formagyakorlat, egyfajta önismereti rutinmunka, hisz úgy-e nem várták el, olvasva az írást, hogy mindezekre én adjak mindenki helyett személyre-, közösségünkre szabott választ.