Minden ember egy könyv

A kör ördögi, ugyanis felmerül a kérdés, hogy némely társadalmi csoport a kireszkesztettsége révén vált civilizálatlanná, vagy életvitelük miatt zárják ki állandóan? És több hasonló kérdés is felmerül, a választ az élő könyvtár könyvei és olvasói közösen keresik. A mai világ telis tele van olyan kialakult és bebetonozott előítéletekkel, amelyek nap mint nap szembejönnek az emberrel. Nehéz dolog az érintetteknek szembenézni ezzel, és ez igenis rontja a teljesítményüket.

Ha túl sokat hall valamit az ember, akkor azt egy idő után többé-kevésbé el is hiszi, és ez kihat az egész életére. Sokan azt mondják erre, hogy a kivétel erősíti a szabályt és bár van tisztességes roma, okos szőke és őszinte újságíró, a nagy többségük pont az ellenkezője. Nem tudom, hogy az élő könyvtár könnyít-e igazából az előítéletek feldolgozásán, de jó volt látni amint a székelyföldi román politikus és az egyszerű cigánygyerek megtalálja a közös hangot, vagy a lelkész mesél oldottan mindennapjairól a punk-hajú fiataloknak, vagy a tolószékes mozgássérült nevetgél önfeledten egy anya és gyereke társaságában úgy, hogy a kisgyerek sem bámulja, hanem úgy tekint rá mint egy igazi felnőttre.

Ha csak ennyit sikerült is elérni az élő könyvtárral, már nagy eredmény. Szerintem megfelelő önvizsgálattal, önkritikával valamelyest az előítéletek csökkenthetőek lehetnének.  Ha nyitottak vagyunk egymásra és érzékenyek minden bizonnyal felül tudunk kerekedni a sztereotípiákon és enyhülnek a berögződött előítéleteink. Ugyanakkor, minden ember egy könyv, melyet csak fel kell nyitni és olvasni belőle. Ezáltal olyasmit is megtudhatunk amire nem számítottunk, de gyökeresen megváltoztatja véleményünket embertársainkról.