Mi legyen a csatornában?

Közműfejlesztések korát éljük, szennyvízhálózatok, derítőállomások épülnek, bővülnek és újulnak meg, mert záros határidőn belül ezek nélkül már nem lehet élni – erre vállalt kötelezettséget az ország. Illetve lehet, csak akkor fennáll a vállalások teljesítésének elmaradása miatt kiróható bírság, és azzal szembesülünk, nemcsak a kormány, hanem mi, polgárok is, hogy az unió nemcsak támogatni, hanem büntetni is tud.

Nyilván, nemcsak ezért történik mindez. Nagyobb a fogyasztás, a szennyezés, sokkal több a szennyvíz, mint egykor, és noha egyszerűnek tűnhet ezt a talajba, folyóvizekbe engedni, ez a módszer nem fenntartható. Ezért aztán megpróbálunk fejlődni. A hálózatok készülnek, hozzászokunk a használatukhoz, a csatornákba, lefolyókba engedett szennyvizek tisztulnak. Ha minden papírforma szerint működik. De ha úgy gondoljuk, hogy a szennyvízvezeték a szemét vagy a konyhai, háztartási hulladék eltüntetésére is alkalmas, akkor gondok lehetnek. Ez a jelenség nem új, régóta történnek dugulások, üzemzavarok a szennyvízcsatornákban az oda nem illő tárgyak miatt.

Nemrég olvastam például, hogy egy csíki községben milyen problémákkal találkoztak a csatornahálózat üzemeltetése közben, és a dugulásokat kiváltó okok, termékek egy része legalább annyira új, mint maga a szennyvíztisztító. Mert a hosszú hajat viselőket régebben is lehetett kérni arra, hogy ne mossák vízzel a csatornába az elhullt hajszálakat, de az átemelő szivattyúknál problémákat okozó intim betétek, hajsamponos tasakok, óvszerek, műanyag vécéillatosító tartók bekerülése a rendszerbe nem volt egy mindennapos, megszokott folyamat. Most az.

A fogyasztás evolúciója valamiért sokkal gyorsabbnak tűnik, mint az a fejlődés, amely segít eldönteni, hogy mit lehet, és mit nem érdemes a lefolyókba engedni a rendszer zökkenőmentes működése érdekében. Akár a stabilitás, az állandóság jele is lehet, ha tárgyak, termékek változnak, a szokások pedig nem. De ha ez ebben az esetben is így van, akkor ez a két típusú evolúció igen messze van egymástól. Az egyik még halad, de lehet, hogy mi már megálltunk.