Rovatok

Komoly bukaresti napilap foglalkozott a minap sportrovatában egy kolozsvári futballista állampolgársági ügyével. A Portugáliából a kincses városba került, az ottani vasutas klubbal évek óta szerződésben álló idegenlégiós a csapat alapemberévé vált, családostól ideköltözött, valójában már félig kolozsvárinak tartja magát, olyannyira, hogy román állampolgárságért is folyamodott. A sportújságírók persze rögtön kiderítették, hogy mivel az illető nem volt korábban tagja a portugál nemzeti tizenegynek, a szabályok értelmében román válogatott még lehet, mihelyst megkapja az állampolgárságot. S mivel kiváló játékos, a sajtó épp ezért is próbál finoman nyomást gyakorolni az illetékesekre: a kormányzat minél hamarabb, akár soron kívül is honosítsa a fickót, az edző pedig nyomban válogassa be a nemzeti tizenegybe a kiváló játékost. Ez másutt is gyakorlat. Ámde a különben jóhiszeműnek tűnő sportújságíró érvelésében az is szerepelt – mintegy a nacionalistákat megnyugtatandó –, hogy azért sem lenne kirívó egy portugál szerepeltetése a román fociválogatottban, mert a történelem során már játszottak abban „idegenek”, mint például „Ladislau Bölöni (Ungaria) și Miodrag Belodedici (Serbia)”. Akiket nyilván éppúgy honosítottak valamikor, mint a szóban forgó portugált. Hát nem döbbenetes? Itt tartunk most. Ha a román újságírók (közvéleményformálók!) tudatáig sem jutott el huszonvalahány évnyi demokrácia, kisebbségi jogküzdelem és magyar nemzetpolitikai érdekérvényesítés után az, hogy ebben az országban nem csak a románok őshonosak, akkor mit várjunk el a sokmilliós átlagtól? Vagy az egységes nemzetállam bűvöletében ágáló politikusoktól? Nem kellene – akár fizetett hirdetésként is – közzétenni minél több román sajtóorgánumban azoknak a sportolóknak a terjedelmes listáját, akik úgy hoztak dicsőséget az országnak, a román trikolórnak, hogy a mai Románia területén születtek magyarnak, svábnak, szásznak, szerbnek, zsidónak, tótnak, makedónnak, ruszinnak, lipovánnak, bolgárnak, örménynek, töröknek, tatárnak vagy épp másnak?