Magasabbra a zászlót, székelyek!

Romániában a népnek – és a leválthatatlan nép által megválasztott politikai osztálynak – manapság egyéb fontos dolga nem akad, mint a székely zászló imitt-amott történt, mégcsak újdonságszámba sem menő kitűzése fölött vitatkozni, csevegni, állást foglalni, „adminisztratív intézkedéseket foganatosítani”. Akik a zászló ürügyén minden mocskot és hazugságot ráhordanak (megint) a székelyekre és ősi földjükre, kiterjesztőleg pedig a romániai magyarságra, sőt immár az egész magyar nemzetre, azoknak a kilencvenkilenc százaléka azt sem tudja, mi is ez a zászló. Mit jelképez, mióta és miért. S ha holnap a szokatlan formájú nepáli zászlót tűznék ki valakik minden erdélyi házra, akkor ez valószínűleg fel sem tűnne senkinek, vagy ha igen, mindenki azt gondolná, hogy ez valami farsangi fakszni. Karnevál. Jó hecc.

Nem vagyunk naivak. Tudjuk jól, hogy központi állami érdekből és akaratból lett most fontos köpködni nagy román nacionalista elánnal a székely zászlót. Valamivel mindig fel kell hergelni a népet olyankor, amikor rájár a rúd. Mert most, 2013 elején, télvíz kellős közepén nagyon is rájár. És a Romániát ténylegesen kormányzó valutaalap előrejelzése szerint gazdasági, szociális, munkaügyi és egyéb más téren sem számíthatunk jobbra ebben az évben. Lobogtatható kulturális vagy sportteljesítmények, külpolitikai és gazdasági sikerek híján marad a csepűrágás és bűnbakkeresés. Vajon miért tűnik úgy, hogy a romániai magyarság „hivatásos érdekvédői” nem elég bátran és elkötelezetten keresik itthon és külföldön az ellenszerét a többségi uszulásnak ezekben a napokban, amikor a balkáni szenny megint áttörte a Kárpátokat?