Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Rédai Attila

2013. december 06., 15:40

Külhoni minimum

Ötszázezredik kérelmezőként csütörtökön Böjte Csaba ferences szerzetes és édesanyja, Böjte Julianna letette az állampolgársági esküt.

Az időpont kiválasztása persze szimbolikus is. Tegnap, december 5-én, ha nem lett volna ez az eskütétel, akkor 2004. december 5-re kellett volna csupán emlékezzünk.

Emlékeztünk persze így is. Már van annyi történelmi rálátásunk a történtekre, hogy kijelenthetjük: az akkori népszavazás hiba volt. Hiba volt kiírni eleve, rossz volt a feltett kérdés. Óriási felelőtlenség volt ebből a témából pártpolitikai ügyet csinálni. Egy felelősebb nemzetpolitikával megspórolhattuk volna az akkori megrázkódtatást.

De ma már más világ van. Ma már nem kérdés, hanem tény, hogy a Magyarország mai határain kívül élő magyarok nemcsak kulturális, hanem közjogi értelemben is a magyar nemzet részei. S mint ilyenek, joguk van tényszerűen is beleszólni abba, hogy ki irányítja ma az ország házából és a kormányhivatalokból a nemzet sorsát annak boldogulása érdekében és azért, hogy még egy ekkora sokkot soha többé ne kelljen ez a nemzet elszenvedjen.

Mert elég volt. Elég volt Trianonból, elég volt az önpusztító december 5-ökből. Elég volt a gyászból, elég volt a boldogtalanságból. Meg kellene tanulnunk végre élni.

Néhány napja Végel László vajdasági születésű, Kossuth-díjas író így fogalmazott a Népszabadság (!) legutóbbi Hétvége mellékletének Magyar tandráma című írásában: a több mint kétszázezer potenciális vajdasági magyar választópolgár „egyik része felvette a magyar állampolgárságot, a másik része nem. Ettől függetlenül mindannyian a magyar nemzet tagjai. Az új állampolgárok egy része érzelmi okokból vállalta ezt, a másik részét egzisztenciális megfontolások késztették erre (…). Azoknak, akik érzelmi okokból kérelmezték a magyar állampolgárságot, egy része nem vesz részt a választásokon, mert úgy gondolja, hogy nem dönthet olyan kérdésekben, amelyeknek következményeit nem viseli. A másik része viszont azt gondolja, hogy nem másodrendű állampolgár, tehát joga van szavazni. A nézetek különböznek, de nem mondható, hogy egyik jobb magyar, mint a másik.”

Attól tartok, Végel László kifelejtett a felsorolásból egy harmadik nézetet: ha az új állampolgár komolyan gondolja, hogy közjogi értelemben is immár a magyar nemzet része, akkor hozzá kell járuljon a nemzet boldogulásához azáltal is, hogy segítséget nyújt vezetőinek kiválasztásához. Hogyan is szól az állampolgársági eskü, fogadalom szövege? „Magyarországot hazámnak tekintem. (…) Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.” Sokunk számára hazánk országgyűlési választásain részt venni nem jog, hanem egyenesen kötelesség: képességemnek megfelelően ezzel tudok most hozzájárulni a haza boldogulásához. Ettől függetlenül az is igaz, amit Végel László megállapít: a vajdasági – erdélyi, kárpátaljai, felvidéki stb. – magyar akkor is a magyar nemzet része, ha felveszi az állampolgárságot, akkor is, ha nem, s nem több vagy kevesebb magyar attól függően, hogy részt vesz a választásokon vagy sem. Kilenc évvel ezelőtt ilyen mondatok azért nemcsak a Népszabadságban, hanem általában véve a magyar közéletben nem hangozhattak volna el anélkül, hogy a kételynek legalább egy szikrája fel ne merüljön. Ha ma a legnagyobb baloldali napilapban tényként kezelik ezeket a megállapításokat, akkor látszólag mégiscsak van végre egy olyan nemzeti minimuma most már a magyarságnak, amelyet a külhoniak is sajátjuknak érezhetnek. S ez talán legalább olyan hatásos gyógyír a trianoni, december 5-ei sebekre, mint a külhoni magyarság állampolgársági szintű intézményesítése.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
3 HOZZÁSZÓLÁS
Oláh-Gál Elvira 2017. március 07., kedd

Székelyek és székelyek

A Városháza feliratért mintegy másfélszázan tiltakoztak. Már akkor féltettem a szervezőket, amikor a mindig „névtelen”, és mindig elvtelen kritikusok kezdték kommentálni.

Szőke László 2017. március 07., kedd

A helyi újságírók védelmében

Az erdélyi, székelyföldi magyar újságíró az eddigi 27 év alatt kialakult sztereotípia szerint mind-mind be van kötve valamelyik párthoz vagy gazdasági érdekcsoporthoz, mindig megmondják neki, hogy mit írhat meg s mit nem.

HIRDETÉS
Kovács Attila 2017. február 09., csütörtök

Ha nincs tovább

Hogy egyre kevesebb a személyszállításra használható vasúti kocsi az országban, már jó néhány éve ismert, és az sem újdonság, hogy a vonatozók számának apadásával párhuzamosan a vagonok száma is szépen lecsökkent.

Szőke László 2017. február 07., kedd

Kartellgyanú, avagy miért élünk minimálbéren

Már rég gyanús nekem, hogy miért is kullog Udvarhelyszék, Hargita megye az országos átlagfizetések toplistájának végén.

HIRDETÉS
Fülöp-Székely Botond 2017. január 31., kedd

Alkoholra váltott jólelkűség

Olyan esetek jutottak a fülembe, hogy a rászorulók nem elfogyasztották az élelmiszert, hanem elcserélték, eladták. Ilyenkor a „kiskereskedés” végén alkohollá válik az adományként kapott eledel. Valaki meglepődik ezen?

HIRDETÉS
Vélemény
Lázár Emese: …és menni tovább mégis

Ma, egy nappal az úzvölgyi szégyenletes események után, ahogy sokak, az úzvölgyi szégyenteljes eseményeket ...

Szüszer Róbert: Nehéz

Sikerült addig tökölni, illetve addig hergelni egymást, amíg kicsődült az úzvölgyi temetőbe egy ...

Gergely Imre: A végtelen lehetőségek bajnoksága

Az senkit sem lep meg, hogy a Román Jégkorong Szövetség (RJSZ) bármikor képes olyan határozatokat hozni, ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
HIRDETÉS