Közösségi megoldás, de nem az egyéneknek

Könnyen lehet, hogy a távfűtés az a problematika, amibe beletörik a bicskája az amúgy sok gondot orvosolni tudó csíkszeredai önkormányzatnak.

A városvezetők előtt is világos, hogy ez egy olyan kérdés, amire nincs igazából jó válaszuk sem nekik, sem a környezetükben okoskodó szakembereknek. Mert ugyan ki lehet jelenteni axiómaként, hogy a távfűtés a leghatékonyabb, legkevésbé környezetromboló energiahordozó egy-egy település, a közösség számára, a háztartások azonban kisebb közösségekben gondolkodnak. Ők azt nézik: mennyibe kerül nekem, a családnak? S mivel a családok nem közösségi, hanem egyéni bevételekkel rendelkeznek, igazából könnyű szívvel még csak elítélni sem lehet őket ezen szemléletmódjukért.

Hamarosan el fog következni az az idő, amikor ki kell mondani: itt és most, 2014 Csíkszeredájában nem a távfűtés a leghatékonyabb energiahordozó. Költséghatékonyság céljából semmiképp: hiába ugrottak a csillagos égig a földgázárak, s hiába van kilátásba helyezve a további drágítás, hiába van akadály gördítve a függetlenedni szándékozók elé vaskos illeték formájában, háztartások százai döntenek valószínűleg idén is a leválás mellett a tavalyi másfél ezer lecsatlakozást követően. A korábbi tízezer helyett ma már alig ötezer háztartás használ távhőt. Minél kevesebben maradnak a hálózaton, annál drágább lesz a távhő, s az is merő igazságtalanság közösségi szempontból, hogy amúgy azok maradnak eleve a szolgáltatás mellett, akik nem tudják megengedni maguknak az egyéni fűtési megoldásokat.

Igazából mindenki tudja, aki gondolkodik valamennyit ezen, hogy a társasházakban hosszú távon értelmetlen az egyéni megoldások erőltetése. Ennek ellenére a rendszer annyira sánta, hogy mégis az egyéni megoldásokkal tud kijönni anyagilag a legjobban ma az emberfia.

Ma már késő bánat az okokon filozofálni. A jövőt viszont szinte lehetetlen előre vetíteni. Csíkszereda környezetében alig van ma már olyan település, ahol még mindig működne a távfűtés. Valószínűleg itt is addig fog csökkenni a szolgáltatást igénybe vevők száma, amíg nem maradnak, csak a mélyszegénységben élők. A szolgáltató és a városháza álláspontja most ugyan az, hogy a távhő egy közszolgáltatás, amit az önkormányzatnak mindenképpen biztosítani kell, a jövő azonban aggasztó. Mert ha ezt komolyan vennék ebben az országban, akkor még mindig volna távhőhálózata Sepsiszentgyörgynek, Marosvásárhelynek is. A csíkszeredai önkormányzat csöppet sem irigylésre méltó feladata az lesz a következő években, hogy a város legszegényebbjeit úgy óvja a megfagyás veszélyétől, hogy közben a tehetősebbektől egyre kevesebbet vehet el a költségek ellensúlyozására. Miközben látjuk, hogy a különböző, olcsónak gondolt fűtési megoldások, miután megnőtt a nyersanyag iránt a kereslet, elkezdtek egyre drágábbakká válni.

Íme egy téma, amiben tehetetlennek tűnik Csíkszereda önkormányzata. Ahogy tehetetlen volt korábban Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely és a többi romániai település, ahol megszűnt a távfűtés. Tehetetlen ebben a témában gyakorlatilag az egész ország, mivel amikor meg kellett volna ejteni, elmaradtak a távhőhálózatok fejlesztésére, hatékonyabbá tételére vonatkozó beruházások. Ki tehet arról, hogy amikor ennek lett volna az ideje, a legtöbben éppen az ország szétlopkodásával voltak elfoglalva?

Ez az a téma, amiben igencsak jól jönne a segítség. Mondhatni égető szükség volna rá. Az uniótól, a világbanktól, az oroszoktól? Kérdem én: az egyik napról a másikra élő, havi bevételüknél is többet a távfűtésre elköltő háztartásoknak nem mindegy?

A napokban zajlottak az európai parlamenti választások. Románia távfűtési problematikája nem volt a kampánytémák között. Még Romániában sem.