2011. február 11., 11:082011. február 11., 11:08
Televízió, újság hirdette a „Régi könyvek adományát, 12 tonnányi olvasnivaló vár gazdára Udvarhelyen!” Ha csak a címet hallom vagy olvasom már úgy is annyi emlék szabadul fel, mint üvegpohárban az ásványvíz buborékjai. Mert ha sarjazott is belőle lemez, floppy, CD, internet satöbbi, úgyis ő a forrás, a bölcső, a leszármazás szingularitása. Az emberiség eme nagyszerű alkotása a különböző nemzetek apró leleményes mozaikjaiból rakódott össze. Ezért mondták azt, hogy minden könyvnek lelke van. A világ összes gondolkodói jegyezték fel lelküket kínai papírra, Guttenberg-betűkkel, összekötötték a könyvkötők, hogy minden ember elolvashassa egyéniségének épülésére. És akkor jött egy félresikerült demokrácia, ami részben hasonlatos a kínai kultúrforradalomhoz, csekély különbség, hogy a nemkívánatos tényezők közé az intellektuális réteg mellé bekerült a könyv is.
A demokrácia Szentegyházán egy tizenhétezer kötetes üzemi könyvtárat kapott. Tizenhétezer lélek nyugodott a könyvtárterem polcain egy olyan épületegyüttesben, amelyhez kétsávos tekepálya tartozott, munkásklub, valamint faragóművészek klubja. Egyik napról a másikra mindenkit kiebrudaltak onnan, mivel az üzem eladta az épületet. Hogy adhatott el szakszervezeti tulajdont az üzem? Ebbe nem mennék bele, mert az időszak napjainkig kedvez a törvénytelen ügyek törvényesítésének, és az igazságszolgáltatás szeme be van kötve, de a zsebe nincs bevarrva. Még az is megtörténhet, hogy én húzom majd a kurtábbat. A könyvek sorsa viszont fölötte érdekel, ezért bátorkodtam magánnyomozásokat indítani, de mindenütt zsákutcába jutottam. Kivétel nélkül minden információ hamisnak bizonyult. Amit nem értettem, még az akkori alkalmazottak részéről is (akik azóta már rég elveszítették állásukat) ellenállást és rosszallást tapasztaltam. Így csupán három könyvtárosnő vallomására támaszkodhatom. Amely a következő képben hangzik:
„Azon a napon azért hívtak be mindhármunkat, mert a könyveket el kellet költöztetni az épületből! Az akkori igazgató (aki a városnak több kárt okozott, mint a két világháború együttvéve, „tanuk megjegyzése”) odarendelt egy hatalmas munkagépet és két munkást, ők a könyvek hordásában segítettek. Ölbe hordtuk, és dobáltuk bele a gép kupájába, mert sietnünk kellett. Jókai, Móricz, Mikszáth, Ady és a világirodalom remekei munkásságát. Értékes szakkönyveket, tudományos könyveket. Úgy sírtunk, mint a gyermekek, érzelmi szálak fűztek hozzuk, mivel mi ápoltuk, ragasztgattuk, rendszereztük, ellenőriztük, és íme most egy földgyalu rakterébe dobáljuk szemét gyanánt. – Tán hozzátartozójuk halt meg, azt siratják? – ugrattak a munkások. Csakugyan úgy éreztük, mintha valami meghalt volna bennünk. A jövőbe vetett hit, a remény, mert milyen világ ez, ahol így bánnak a könyvekkel? Ismeretlen helyre szállították a kényelmetlenné vált eszmei értéket. A nagy titokzatosság arra enged következtetni, hogy ha nem is az egészet, de nagyrészüket megsemmisítették.”
A kommunizmusnak szolgáljon mentségére (mert kevés a mentsége), maga oldalára állította, és megbecsülte a könyvet. A rablókapitalizmus nem szereti, érthető okból. Neki a pénz kell, hatalom, korrupció, maffia és bandaháború. Minél nagyobb a zűrzavar, annál jobb. Ahol pedig ilyen állapotok uralkodnak, ott nincs helye az erélyességet, jellemességet és makulátlanságot hirdető irodalmi műveknek.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok törnek felszínre, de nagyrészük helyhiány miatt elpárolog, mint az ásványvíz buborékjai. Hanem egyetlen zárógondolat még megmarad: amennyiben a hirdetett könyvek is hasonló sorsra jutnának, úgy jobb lenne nekik régi helyükön maradniuk!
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
szóljon hozzá!