Kinek mit és hogyan?

Háromnyelvű szórólapot adtak ki a Székely termék védjegyű terméket előállító termelőkről, egységes arculattal, vagyis ugyanolyan típusúak: egyik oldalon kép a nevükkel, címükkel, a hátsó oldalon három nyelven rövid ismertető a vállalkozásról, a termékekről.

Összesen harminchat lapocskát tartalmaz az a méretre tervezett kartondoboz, melynek egyetlen hibája van: a szórólapok tárolására nem a legalkalmasabb, annál fogva, hogy a visszatűrt papírfül akasztója már akkor kiszakadt, amikor először kibontotta és visszazárni akarta a legelső kíváncsi érdeklődő. Na de kicsire nem adunk, feszítette mellem a büszkeség, végre immár láthatjuk is, kik azok, akik eredeti terméket visznek a piacra, nem ilyen-olyan himihumi utánzásokat, halvány árnyékát mindannak, amit máshol más egészen jól készít.

A többségében udvarhelyszéki kisvállalkozók mellett Csík, Gyergyó vidékiek, kisebb számban Kovászna és Maros megyeiek hírét-nevét viszik majd a világba ezek a szórólapok. Elkészítésüket Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Agrárkamara, illetve Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete anyagilag támogatta.

A mesterek illetősége, lakhelye kiemeli megyénket, és különösen Udvarhelyszéket, ugyanis Korond, Lövéte, Szentegyháza, Küküllőkeményfalva, Székelyszentlélek, Zetelaka és Etéd nevét látjuk fel-feltűnni, a megyeszékhely környékéről pedig Csíkszentmihály, Csíkpálfalva, Tusnád, Csíkkozmás, Dánfalva és Csíkmadaras vállalkozóira figyelünk fel.

Termékeik között találunk palackozott ásványvizet, fajátékot, húskészítményt. A lapocskák gyékényfonót, péket, méhészt, keramikust ajánlanak. Van, aki dísztárgyak készítésére, más sajtótermékek előállítására, könyvkiadásra adta a fejét. Meglepődve láttam, hogy székely népi játékok néven miket is ábrázol a fénykép… Bizonyára kelendők, akárcsak a szörpök vagy a gyümölcspálinka, bár vidékünk szilvapálinkáját többen szeretik kóstolgatni. A kóstolgatásról jut eszembe, a székely termékként készített mézes pogácsa, töltött káposzta sem utolsó dolog ám! Sőt székely termékként hagyma is szerepel az ajánlatban. A gyorsfagyasztott, félkész szalmapityókát nem tudom, ki tudja valódi székely termékként ajánlani, de lelke rajta…

Aki nem járatos a térképen való utazásban (legalábbis a megyénkbeliek), az bosszankodva vakarja fejét: hol lehet a Kovászna megyei Hătuica meg Olteni, magyarán: mit is jelentenek magyarul a településnevek. Hát a Maros megyei Câmpeniţa?

Mint megtudjuk, a székely termék védjegyet 2010–2012 között kapták meg a szórólapokon népszerűsített vállalkozók. Két esztendő alatt lett volna idő minden helységnevet lefordítani magyarra. Ha meg valakinek nem volt erre ideje, miért nem kért meg másokat?

Gyanítom, ezek a mesterek sem így képzelték el a szórólapjukat, hogy éppen magyarul ne legyen rajta a címük. Ez nem államilag jóváhagyandó nyomtatvány, hogy csupán az állam nyelvén szerepeljenek rajta az adatok. Vagy nekünk, magyaroknak nem is kell tudnunk, ki hol él, honnan lehet megrendelni a terméket? Emlékszik talán egyik-másik olvasó, mekkora szívbéli eseményt jelentett, amikor megtiltották magyar helységneveink használatát a sajtóban…

Na most itt van: ebben a nagy demokráciában és az autonómiáért történt annyi szópocsékolás után mi magunk mondunk le arról, hogy településeink sok évszázados magyar nevét használjuk? A szórólapon az áll: a Székely termék védjegy és minőség. Hát furcsa minőség ez a megoldás! És mitől véd? Éppen az anyanyelvünktől?