Két versenyző, egy drukker

A belterjes erdélyi magyar nyilatkozatháború első csatája lezárulni látszik, folyik a romeltakarítás, készülnek a felek a következő csatára. November 9-én kezdődik a hivatalos választási kampány, addig meg tovább tart a már rég elrajtolt „törvényen kívüli” korteskedés. (Románia már csak ilyen: egymás mellett kornyadozik a legális és virágzik az illegális, az élet minden területén.) Eldőlni látszik: tényleges hárompárti versengés nem lesz, mert a leszállóágra került, széthullóban lévő Magyar Polgári Párt – nyilván a reális erőviszonyok tudatában –  elállt a megméretkezéstől, maradék híveit a „magyar jelöltek” támogatására szólítva, bár az lett volna a normális, ha a polgári oldalt immár egyedül megtestesítő, feljövőben lévő Néppárt mellé-mögé áll. Így aztán a „pragmatikus” balkáni hintapolitikát folytató RMDSZ és az autonomista Erdélyi Magyar Néppárt próbálja a választás lehetőségét biztosítani az erre jogosult romániai magyaroknak, bár ez a lehetőség 22 évvel az egypártrendszer bukása után sincs kiteljesedve: Erdély, Bánság és a Partium számos régiójában a fiatalabbik politikai szervezet nem állított jelölteket, igaz, ezekben a régiókban oly mértékben megfogyatkozott a magyarság – az RMDSZ által megvalósított „érdekvédelem” esztendei alatt is –, hogy ma már a helyi közéletben sincs jelen, nemhogy a politikában. A két versengő magyar párt közül – bár az egyik (ön)kényesen csak szövetségnek titulálja magát, ám szinte megalakulása óta pártként viselkedik – az RMDSZ komoly helyzeti előnyt élvez , a Néppártot viszont épp az hozhatja helyzetbe, hogy sokan óhajtják a változást: ne mindig csak ugyanazok kerüljenek helyzetbe. Tisztességes magyar-magyar versenyben és méltóságteljes kampányban reménykedve nézünk a fejlemények elé.