Készpénzért és savanyú háziborért locsolok!

Piros tojás, fehér nyuszi, locsolásért jár egy puszi! Esetleg kettő. De tetemes pénzösszeg is? Kíváncsi volnék, hogy ebben a modern pénzorientált és egyre szegényedő világban még hányan szoktatják (ilyen hamar) hozzá a gyerkőcöket, hogy a húsvéti locsolásért készpénz is jár.

Most biztos belőlem is a „nehéz gyerekkor” emlékei köszönnek vissza, ugyanis az én szüleim azt tanácsolták, hogy sose fogadjak el pénzt locsolásért, nem illik. Megfogadva a tanácsot, visszaemlékszem, kicsit irigy tekintettel figyeltem, amint a barátaim teli marokra szedték elő másodnapján az aznapi „bevételt”. Ha ehhez viszonyítva üres zsebbel is kellett kóborolnom az ünnepet követően, legalább büszke voltam, hogy én nem pénzért mentem locsolni. Voltak pajtásaim, akiket a szüleik szintén erre buzdítottak, velük a piros tojásokat számláltuk, hogy hadd lám, kinek volt több „munkája”aznap.

Mivel 27 éves fejjel már nem motiválnak a színes tojások, a szokáshoz hűen én is meglátogatok néhány ismerőst a szebbik nem képviselői közül. Sokan menekülnek előlem, mivel tudják, hogy a lehető legbüdösebb pacsulival és a leginfantilisabb locsolóverssel próbálok a kegyeik közé férkőzni. Mint ismeretes, a lányok újabban elmenekülnek a városból, vagy közös kirándulásokat szerveznek, hadd ne kelljen locsolót fogadni. Annak a legénynek, akit mégis beengednek, annak meg tűrnie kell apu közismert háziborát: tudjuk jól, hogy az autentikus székely házi-és pityókabornak párja nincs kerek e világon. Gatyát fel, locsolók, hiszen a legjobb színészeket is megerőlteti, amint apunak el kell magyarázni: finom a műanyaghordóban erjesztett savanyú must is!

Locsolás ide vagy oda, de a most is mint minden ünnepnap valamely vendéglátóegységben fog véget érni. Újabban a nők is bekapcsolódnak a mulatozásba, mivel estére megunják a locsolók elől menekülni. Kölni és dohányszagtól meggyötörve estére sokukra érvényes lesz a modern anekdota: régebben úgy főztek a lányok,mint az anyjuk, ma már úgy isznak, mint az apjuk. De sebaj, ettől még ugyanúgy szeretjük őket!

Véleményem szerint – nemcsak húsvétkor, hanem az év minden napján – kissé több figyelmet fordíthatnánk a hagyományainkra. Készpénz és házibor ide vagy oda, vigyázzunk, hogy fent említett a szokások is megmaradjanak! Kellemes ünnepeket mindenkinek!