Johannis és a románok

Román és ortodox vagyok – mondta büszke román honfitársainak Victor Ponta szociáldemokrata államelnökjelölt, hogy rögtön után le is rántsa Klaus Johannis liberális és demokrata jelölttársáról a leplet: ő az ellentéte. Ponta kormányfő oltyánjai  hazájában tüzelte a közhangulatot, derék honfiai pedig azonnal le is vonták a közvetkezetést: mit akar az, akinek nem román a neve?; jön más országból és elnök akar lenni, idegen, nekünk román kell!; nincs elég okos román?; egy német, azt se tudjuk, itt született-e?; románként nem bizonyított; egy dolog, ha anyád ideszül, és más az, ha más országban születtél és jössz állampolgárságért! Ilyen és ehhez hasonló vélekedésekkel biztosították hívei Pontát arról, hogy nem fognak egy idegenre szavazni!

Még a mértéktartó román lapok is a mérhetetlen butaságnak és történelmi tudatlanságnak tulajdonítják a craiovai szociáldemokrata nagygyűlés megnyilvánulásait, bár azt nem írják le, hogy hogyan is állunk a  történelmi igazsággal Johannis állampolgárságát illetően. A román köznép fejébe belesulykolták, itt van kétezer éve, és még azt a tényt sem tudatosítja, hogy nem más országból érkezett a derék szebeni szász, hanem az impériumok jöttek-mentek ősei feje fölött, és nem kérte, hanem kapta a helyzet kényszeréből a román állampolgárságot.

Vagy talán az idegen ország éppen Erdély lenne? Visszatér az 1920 előtti román vita: egyesülni a román királysággal vagy különálló Erdély legyen? Ők maguk kellene tisztázzák, hogyan csapták be az erdélyi románokat (görög katolikusokat), akik független Erdélyben gondolkodtak és semmiképpen nem akartak bukaresti fennhatóságot.

Ami pedig Johannist illeti, mit mondhatunk? A szászok már 1919-ben siettek kinyilvánítani, elfogadják a Gyulafehérvári Nemzetgyűlés határozatait, igaz, abban autonómiát ígértek a székely és szász közületeknek, nem arról papoltak, hogy eladják őket jó pénzért. Feladták szállásterületüket a jobblétért, és idegen kézre hagyták javaikat. Nem is veszélyesek már ebben az országban, de azért államelnöknek merészkedni, az már sok, sokk! Sokk a szásznak, ahogyan visszaüt a bumeráng, és a románnak, amiként feltámadni látja a holtat!