Itt így, amott úgy

Valamikor, nem is olyan nagyon régen gyakran használták azt a jópofa mondást, miszerint minket, székelyeket csak bicskával lehet megsérteni. Azóta a helyzet megváltozott. Talán azért is, mert Marosvásárhely – egykor Székelyvásárhely – polgármestere rendet akar tenni.

Az okot az szolgáltatta, hogy a Székely Vértanúk emlékművénél tervezett ünnepséget csak bizonyos feltételekkel engedélyezné. A polgármestert idézve a sajtó hírül adta, hogy „a városháza engedélyt ad nekik, hogy a Székely Vértanúk emlékművénél ünnepeljenek, sőt a Mihai Eminescu-házat is a rendelkezésükre bocsátja, ha kulturális műsort szeretnének szervezni, de a főtérre az esetleges petícióval csakis tíz személy jöhet be”. Én eddig azt hittem, valamely köztéren megtartandó rendezvény esetében az éppen érvényben lévő rendelkezések: törvények, határozatok szabályozzák, hogy mit és hogyan lehet szervezni, ám – sajátos marosvásárhelyi eljárás! – most egyértelműen kiderült, hogy nem ez a gyakorlat ebben az országban.

„Se magyarnak, se románnak, se cigánynak nem engedem meg, hogy a városban élő más nemzetiségűeket megsértse, így senkinek nem engedélyezek olyan tiltakozó felvonulást, amely provokál, sért. Emlékezni, ünnepelni lehet, de a felvonulást nem engedélyezem. Ha mégis fel akarnak vonulni, az törvénybe ütközik, és a karhatalmiak intézkedni fognak. Nem engedhetem meg, hogy Marosvásárhelyen pár semmirekellő újra macska-egér viszonyt alakítson ki a magyarok és románok között” – olvastam a hírekben ezzel kapcsolatosan. Én úgy vélem, hogy egy polgármesternek nem feladata, de semmiképpen nem kötelessége, hogy egy még meg nem történt eseményt előre minősítsen. Az pedig nagyon visszatetsző, hogy éppen a megőrzendő béke és nyugalom nevében tegyen ilyet. És törvénybe ütköző, hogy fenyegessen.

Minősíti, mégpedig semmirekellőnek azokat, akik – nyilván nem a románok és az emlegetett cigányok – megemlékezni óhajtanak, akár az előző években. Minősíti a szervezőket, a lehetséges részvevőket. Miért lenne sértő bármelyik marosvásárhelyinek, hogy megemlékeznek valamiről a magyarok? Nem látom az okát. Azaz igen. A régi jó kommunista módszer jut eszünkbe: amiről nem beszélünk, mert esetleg nem beszélhetünk, az olyan, mintha nem is volna, legalábbis bizonyos idő múltán. És legkönnyebb valamit megtiltani. Jelesen éppen a demokrácia, a békés egymás mellett élés nevében… Ha előre tudja, hogy tiltakozó felvonulásra lehet számítani, miért nem azért tesz valamit a polgármester, hogy megoldja, ami ellen tiltakozni akarnak? Költői kérdés, nem várok rá választ…

Ugyanis a sértés fogalma az én fejemben valami egészen mást jelent. Hogy a marosvásárhelyi fekete márciusnak csak magyar elítéltjei voltak. Hogy a botokkal bevonuló hodákiakat és az őket felbiztató pópát azóta sem vonta felelősségre senki. Hogy Marosvásárhelyre ezerszám telepítették be a nem őslakos népességet, akik ráadásul még katonai segítséget is kaptak a költözésükhöz, valamint állami segélyt, miközben még mindig érvényben van ebben az országban egy olyan törvény, hogy mesterségesen nem szabad megváltoztatni a nemzetiségi arányokat.

A város vezetője „azt is kifejtette, hogy jobb lenne, ha mindenki saját városában ünnepelne, tiltakozna, s nem jönne más megyébe, más településre”. Bezzeg ennek az országnak egy másik városában, Sepsiszentgyörgyön nem ütközött törvénybe a hatalmas zászlóval történő felvonulás, erőfitogtatás… Egyben egyetértek a marosvásárhelyi polgármesterrel: tényleg jobb lett volna, ha mindenki a saját településén és megyéjében maradt volna, legalább száz éve.