Rovatok

Az udvarhelyi sajtó egy részében a múlt hónap végén ilyen címek jelentek meg egy kocsmai rendezvény kapcsán: Vinetát sütöttek a G- Caféban, Vinetareceptek a város krémjétől, Gyere, süssünk vinetát! stb. Rögtön érdemes leszögezni: a vineta kifejezés a magyar köznyelvben nem létezik, mai nyelvi normarendszerünkön kívüli idegen szó, még akkor is, ha az akadémiai értelmező kéziszótárban megtalálható, vinetta formában.

Ugyanis a szótár is csak egy rétegnyelvi jelenségként említi, ami román jövevényszóként terpeszkedik az „erdélyi magyarban”, jelentése: padlizsán. A Kelet-Indiából a gyarmatosítással Európába került Solanum melongena a burgonyafélék családjába tartozó növényfaj, zöldségféle, amelynek termését magyar nyelvterületen neveztek még tojásgyümölcsnek, ritkábban törökparadicsomnak vagy kékparadicsomnak, de vinetának addig sohasem, amíg a trianoni országvesztéssel Erdély át nem került Romániához s az erdélyi magyarok köznapi nyelvében meg nem jelentek a Balkánról betüremkedő idegen elemek. Míg padlizsán szavunkat minden nemzettársunk ismeri, addig a „vinetát” csak a nyelvromlás útjára lépett erdélyiek. Olyannyira csak ők, hogy a magyarországi szakácskönyvek és receptportálok a vinetát, vinettát egyenesen „erdélyi padlizsánkrémként” propagálják, mintha a feldolgozott termésnek lenne ez a neve. Tehát ők úgy tudják, hogy a megsütött, feldarabolt és pépesített tojásgyümölcsnek a kertben még padlizsán, az ebédlőasztalon már vineta a neve.

Semmi szüksége a magyar embernek arra, hogy a már létező, meghonosodott és közismert elnevezések és szinonimáik helyett újakat, idegen eredetűeket emeljen be páratlanul gazdag szókincsébe. Akinek netán mégsem tetszik az arab eredetű padlizsán, használhatja a kékparadicsomot, hiszen a román „vînăt” szó is – ami a vinete alapja – csak annyit jelent: kékeslila, lila. Miért kellene nekünk románul emlegetnünk a zöldségek, gyümölcsök, termések neveit? Nem terem Óromániában semmi olyasmi, ami nálunk ne teremne s aminek ne lenne szép magyar neve.

S hogy ez mennyire így van, példa rá egy szintén hargitai kiadvány, a Székely Konyha című „gasztronómiai melléklet” friss száma, amely padlizsános ételekkel, sokféle padlizsánkrémmel van tele, nagyon helyesen. Kár, hogy a szerkesztője engedményt tesz a nyelvi romlásnak, s zárójelben megjegyzi egy helyütt: a padlizsánt vidékünkön többnyire vinettaként ismerik. Ha sikerülne végre kiirtanunk beszédünkből a fölösleges román szavakat, akkor nem kellene azon morfondíroznunk, hogy most akkor egy vagy két t-vel vineta a vinetta. Hiszen valójában padlizsán.